Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletes és jól megalapozott beszámolót nyújt a Dirlewanger-dandárról, a második világháború idején vitatott katonai egységről. A szerző, Douglas Nash kiterjedt kutatásokra támaszkodva tárja fel e hírhedt csoport megalakulását, működését és hatását, betekintést nyújtva a német hadsereg akcióinak tágabb összefüggéseibe és e különleges egység egyedi felépítésébe.
Előnyök:A könyvet dicsérik átfogó kutatásaiért, lebilincselő írásmódjáért és a Dirlewanger-dandár kulcsfiguráinak részletes életrajzáért. Sok kritikus értékeli az információk mélységét és a szerző azon képességét, hogy az egység tevékenységét a második világháború tágabb keretein belül kontextusba helyezi. Nash megbízólevelét és korábbi munkásságát is kiemelik, ami szintén hozzájárul a könyv minőségéhez.
Hátrányok:A kritikusok megemlítik, hogy a könyv monoton lehet, és időnként nem nyújt magával ragadó tartalmat, egyes kritikusok egyenesen unalmasnak nevezik. Vannak olyan említések is, amelyek szerint a könyv a mainstream nézetekhez igazodik, és nem mutat eredetiséget. Néhány olvasó az olvasás élményét fájdalmasnak és a releváns információk hiányát tapasztalta.
(15 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Defeat of the Damned: The Destruction of the Dirlewanger Brigade at the Battle of Ipolysag, December 1944
Könyv tartalma:
A hírhedt Dirlewanger-dandár hadműveleti története, amely Budapesten a Vörös Hadsereg általi megsemmisítésében csúcsosodott ki.
Az egyik leghírhedtebb, mégis legkevésbé ismert csapattest, amely a II. világháború alatt a Harmadik Birodalomért harcolt, a hírhedt Sondereinheit Dirlewanger, vagyis a "Dirlewanger Különleges Egység" volt. Eredetileg 1940 júniusában elítélt orvvadászokból alakult századméretű alakulat, amely a hadtörténelem egyik leghírhedtebb bűnözőjének, Oskar Dirlewanger SS-Obersturmfhrer parancsnoksága alatt szolgált. Az egységet először a lublini zsidó gettó őrzésére és a megszállt Lengyelországban az SS- és rendőrségi erők által végrehajtott biztonsági műveletek támogatására használták, majd hamarosan Fehéroroszországba helyezték át az egyre aktívabbá váló szovjet partizánmozgalom elleni küzdelemre. Miután 1944 augusztus-szeptemberében segédkezett a varsói felkelés leverésében, az év novemberére kibővítették és átnevezték 2. SS-Sturmbrigade Dirlewanger-nek. Egy hónappal később, 1944. december 13. és 18. között a magyarországi Ipolysag városánál - ma már szlovák nevén Sahy - vívta egyik legvitatottabb akcióját. A túlságosan elhamarkodott és rendszertelen bevetés, a nehézfegyverzet hiánya és a zavaros parancsnoki lánc következtében két szovjet gépesített hadtest gyakorlatilag megsemmisítette.
Ennek következtében a Wehrmacht vezetése Dirlewangert és csapatainak teljesítményét tette felelőssé a magyar főváros, Budapest 1944. december végi bekerítéséért, amely két hónappal később a helyőrség megsemmisítéséhez vezetett. A dandár Ipolyságnál elszenvedett veresége azt is eredményezte, hogy Hermann Balck, a Panzertruppe tábornoka kénytelen volt eltávolítani a frontvonalból, és végül egy pihenőhelyre szállította, ahol teljesen újjáépítették, olyan alapos volt a pusztulás. Hiányos teljesítménye ellenére a dandárt újraépítették, és 1945 februárjában Kelet-Poroszországba küldték, de soha nem heverte ki a 6. gárdahadsereg által decemberben elszenvedett vereséget.
