A káromkodás mint isteni diskurzus: Speech Act Theory, Dual Authorship, and Theological Interpretation (Beszédaktus-elmélet, kettős szerzőség és teológiai értelmezés)

Eredeti címe:

Imprecation as Divine Discourse: Speech Act Theory, Dual Authorship, and Theological Interpretation

Könyv tartalma:

A héber Biblia keresztény olvasói gyakran szembesülnek egy nyugtalanító feszültséggel. Egyrészt meg vannak győződve arról, hogy ez az ősi szöveg ma is aktuális, másrészt azonban értetlenül állnak az előtt, hogyan lehet ez így, különösen akkor, amikor egyes részei látszólag elnézik az erőszakot.

Barker kötete két részben igyekszik ezt a feszültséget kezelni: (1) a teológiai értelmezés egy sajátos formájának védelmében, és (2) ezt az értelmezési módszert alkalmazza a káromló zsoltárokra. Barker szerint a teológiai értelmezés célja Isten hangjának felfedezése a szövegben. Bár elismeri, hogy ez a cél szubjektív módszertanra ösztönözhet, Barker olyan hermeneutikát kínál, amely egyértelműen megtalálja Isten hangját a Szentírás szövegében.

A beszédaktus-elmélet eszközeit felhasználva Barker megjegyzi, hogy a szövegek számos irodalmi szinten közvetítenek jelentést, és hogy Isten beszédaktusainak kisajátítása ezeken a szinteken nem feltétlenül egységes az egyes műfajok esetében. Azt is tárgyalja, hogy a keresztény kánon hogyan változtatja meg ezeknek az ősi beszédaktusoknak a kontextusát, egyszerre alakítja át és teszi lehetővé, hogy továbbra is isteni diskurzusként működjenek.

E hermeneutika hasznosságának bemutatására Barker a 69. és a 137.

zsoltár teológiai értelmezését kínálja. Bemutatja, hogy a krisztológiai beteljesedés és az ellenségnek való megbocsátásra való felszólítás mennyire meghatározó e nyugtalanító zsoltárok teológiai értelmezése szempontjából, és arra a következtetésre jut, hogy ezek továbbra is Isten hangjának lényeges részét képezik, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.