A Kárpát-medence első gazdái: Változó minták a megélhetésben, a rituálékban és az emlékfigurákban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

First Farmers of the Carpathian Basin: Changing Patterns in Subsistence, Ritual and Monumental Figurines

Könyv tartalma:

Ez a tanulmány feltárja és bemutatja a kulturális változás folyamatait a Kr. e. 6. évezred első felében, a K r s és a Starč között.

Evo csoportjai között a Balkán északi peremzónáiban. Ebben az időszakban és övezetben, amely a Kárpát-medence déli részét alkotja, az agyag volt az anyagi kultúra, az építészet, a mindennapi élet és a kultikus gyakorlatok alapvető és legelterjedtebb építőköve. Agyagfalak, bútorok, tízezernyi edény, agyagfigurák százai és más kultikus tárgyak hatalmas agyaghulladékhalmokként halmozódtak fel minden településen. A megélhetési minták hagyományos rendszere megszűnt teljesen működni, amikor ezek az első földművesek elfoglalták a hűvös és nedves, dombos, erdős tájakat: a környezeti és kognitív kihívások fokozatosan ennek az agyagközpontú pályának a hanyatlásához vezettek.

Ugyanakkor ezek a változások egy nem kevésbé lenyűgöző, inkább fából és kőből épült világot hoztak létre, amely a megélhetés, az anyagi kultúra és a rituálék terén is átalakult. Ez az átmenet elválaszthatatlanul összekapcsolódik Közép-Európa első földműves közösségeinek, a Bandkeramiknak (LBK) a kialakulásával. A megélhetés új elemeinek szükségessége a szarvasmarha jelentőségének növekedésével járt a kaprinákkal szemben: ez az eltolódás beszivárgott a rituális tevékenységekbe is. Az újonnan azonosított, e tanulmány sarokpontjaként működő nagy szarvasmarha szarvú figuratípus az agyagvilág délkelet-európai közösségei között az utolsó példányt testesíti meg, az ábrázolásokban bekövetkezett változások pedig már az életmód átalakulását tükrözik. A szarvasmarha szerepe és a hazai kontextusban fellelhető monumentális ábrázolásai meghatározzák a jelenség kibontásának módszereit.

B nffy Eszter ebben a lenyűgöző új tanulmányában holisztikusan közelíti meg a monumentális kora neolitikus agyagfigurák meghatározását, a délkelet-európai analógiákat, valamint a figurák készítésével és használatával kapcsolatos rituálék rekonstrukcióját. Széleskörű környezeti és (társadalmi) zooarcheológiai elemzéseket tekint át, hogy megvizsgálja a korai tejművelés egyidejű fejlődését és jelentőségét. A cél az, hogy bemutasson egy lehetséges narratívát a délkelet-európai "agyagtájak" elhalványulásáról, az LBK és a közép-európai neolitikum születése felé.