Értékelés:
A könyv részletesen beszámol a második világháború alatti kasseli rajtaütésről, kiemelve az amerikai B-24-es bombázók legénységének bátorságát és áldozatvállalását. Ez egy mélyen kutatott elbeszélés, amely visszhangra talál azok körében, akik kapcsolatban állnak az eseményekkel, beleértve a veteránok családtagjait és a helyi történészeket. A veszteségek érzelmi súlyossága és a legénységek által tapasztalt kemény valóság az egész elbeszélés során hangsúlyt kap.
Előnyök:Jól kutatott és lebilincselő elbeszélés, részletes beszámolók a rajtaütésről, túlélők személyes történetei, érzelmileg hatásos, tisztelgésként szolgál azok előtt, akik szolgáltak és áldozatot hoztak, széles közönség számára hozzáférhető, informatív a második világháborús légi hadjáratok iránt érdeklődők számára.
Hátrányok:Néhány hiba a terminológiában és a leírásokban (pl. a géppuskákra vonatkozó kifejezések következetlen használata), az amerikai szleng időnkénti használata, amely nem minden olvasó számára lehet, hogy visszhangra talál, és néhány jelentés a könyv helytelen tartalmáról (pl. rossz betétlap).
(15 olvasói vélemény alapján)
The Kassel Raid, 27 September 1944: The Largest Loss by USAAF Group on Any Mission in WWII
1944. szeptember 28-án, csütörtökön az USAAF 2. harci bombázószázadának 283 Consolidated B-24 Liberator bombázója felszállt brit bázisáról, és 198 P-51 Mustang vadászgép kíséretében elindult az Északi-tengeren át. A bombázók célpontja az észak-németországi Kassel iparváros volt.
A rajtaütésre kijelölt bombázók között voltak a 445. Nehézbombázó Csoport gépei is. A 445. század harmincöt Liberatorja a 336 fős legénységgel együtt a norfolki Tibenham falu közelében lévő bázisukról szállt fel. Aznap konkrét célpontjuk a Henschel & Sohn gépgyár volt, amely Tiger és Panther harckocsikat gyártott.
Kasselt már korábban is bombázták a szövetséges légierők, leginkább 1943 októberében, amikor több mint 500 bombázó 1800 tonna bombát dobott le, és tűzvihart keltve feldúlta a várost. Az 1944. szeptember 28-i támadás azonban egészen más eredményt hozott.
Egy navigációs hiba miatt a 445. nehézbombázó csoport vezető Liberatorja kelet-délkelet helyett keletre fordult, és a következő harmincöt bombázó teljesen kihagyta Kasselt, és egy másik célpontot támadott. De a legrosszabb még hátra volt. Az irányváltoztatás miatt a bombázók elvesztették kísérő Mustangjaikat, és a visszaúton 150 ellenséges vadászgép támadt rájuk - és lemészárolták őket.
Mindössze hat perc alatt a 445-ösök a légi hadviselés történetében a legnagyobb veszteséget szenvedték el egyetlen nap alatt, amelyet egy repülőteréről bármely csoport elszenvedett. A Liberatorok közül huszonötöt lelőttek Németországon belül; három lezuhant a partok felé vezető úton (kettő Franciaországban, egy Belgiumban); kettő kényszerleszállást hajtott végre egy angliai kényszerleszállópályán; az utolsó pedig látótávolságon belül vesztette életét. Az eredetileg harmincöt B-24-esből mindössze négy szállt le biztonságosan Tibenhamben.
Az emberi veszteségek is hasonlóan magasak voltak. Néhány perc leforgása alatt 117 pilóta vesztette életét, köztük tizenegy, akiket a biztonságos ejtőernyős landolás után meggyilkoltak. További 121 ember esett fogságba, és csak kilencvennyolcan tértek vissza a szolgálatba.
A kasseli rajtaütésről szóló, rendkívül megható beszámolóban a tibenhami repülőtér közelében élő szerző 1944 szeptemberének e szörnyű pillanatainak fájdalmas részleteit tárja fel azok történetén keresztül, akik túlélték a második világháború egyik legkatasztrofálisabb hadműveletét az USAAF Luftwaffe elleni harcában.