A katona két teste: Katonai áldozatvállalás és népszuverenitás a forradalmi háború veterán elbeszéléseiben

Eredeti címe:

The Soldier's Two Bodies: Military Sacrifice and Popular Sovereignty in Revolutionary War Veteran Narratives

Könyv tartalma:

A The Soldier's Two Bodies című könyvében James M. Greene a korai amerikai irodalom egy figyelmen kívül hagyott műfaját - a függetlenségi háború veteránjairól szóló elbeszéléseket - vizsgálja, rámutatva, hogy a mű egyszerre támogatja és kritizálja a katonai hősiességnek mint az amerikai szuverenitás forrásának az elképzelését. Az amerikai forradalom veteránjainak személyes elbeszélései azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban a katonákat a nemzet első napjaitól kezdve két ellentétes módon ábrázolták: mint a politikai test hősies szimbólumait és mint emberi lényeket, akiknek szenvedéseiről hazájuk nem vesz tudomást.

Az 1779-től az 1850-es évek végéig megjelent, a függetlenségi háború veteránjainak múltbeli szolgálatáról szóló elbeszélések elismerésre szólították fel a korabeli közönséget, arra invitálva az olvasókat, hogy a háborút a nemzet megalapításában központi szerepet játszó erőszakos pillanatként értelmezzék. Ugyanakkor, ahogy Greene feltárja, ezek az elismerésre való felhívások ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy sok veterán érezte magát mellőzöttnek és kirekesztettnek abból a szuverén hatalomból, amelynek megteremtéséért harcoltak. Bár az ilyen narratívák egy olyan diskurzusból erednek, amely a központosított, kontinentális nacionalizmust támogatja, az egységes amerikai nép stabil elképzeléseit megzavarják azáltal, hogy kiemelik a hátramaradottakat.

Greene a műfaj számos jól ismert példáját tárgyalja, köztük Ethan Allen, Joseph Plumb Martin és Deborah Sampson elbeszéléseit, valamint Herman Melville fiktív feldolgozását Israel Potter életéről. További fejezetek a háború utáni határmenti akciókról szóló beszámolókra összpontosítanak, köztük a Hugh Henry Brackenridge által gyűjtött elbeszélésekre, amelyek a populista erőszakkal kapcsolatos aggodalmaknak adnak hangot, valamint az olyan idegen elbeszélésekre, mint Isaac Hubbell és James Roberts elbeszélései, amelyek a műfaj fantasztikus utánzataként regisztrálhatók, és a kisbabonyt megelőző faji politikát kommentálják.

A történelmi kontextus és a politikai ideológia kérdéseire figyelve Greene feltérképezi azt a folyamatot, amelynek során a veterán elbeszélések a kivételt, az erőszakot és az autonómiát népszerűsítik, miközben visszafogottságra, áldozatvállalásra és kollektivitásra is ösztönöznek. A függetlenségi háború veteránnarratívái nem kínálnak egyszerű megoldást a veteránok életének a katonai nacionalizmus és a szuverén erőszak keretében történő kisajátítására. De az amerikai katona alakjában rejlő paradoxon felszínre hozásával a műfaj meghívja a figyelmet arra, hogyan lehet újraértelmezni ezeket a reprezentációkat.

Az amerikai forradalom emlékezete által megjelenített paradoxonokra felhívva a figyelmet, A katona két teste a veteránok amerikai politikában és kultúrában való megjelenítését körülvevő bonyolult történelem gyökereit kutatja.

--Si n Silyn Roberts, a Gothic Subjects szerzője: The Transformation of Individualism in American Fiction, 1790-1861.