Ethics of Military Deception
A katonai megtévesztés ugyanolyan mértékben intézményesül a hadviselés gyakorlataként, mint amilyen mértékben a hadviselés társadalmi gyakorlatként intézményesül a nemzetek közösségében.
A Nyugat filozófiai történelme során azonban - a hadviselés kontextusát leszámítva - az emberi ügyekben a megtévesztés gyakorlatilag minden formájával szemben erős erkölcsi feltételezés, ha nem egyenesen tiltás volt érvényben. Míg a társadalmi érintkezés szinte minden kontextusában erkölcsileg elítélendőnek tartják, ha valaki becsap egy másikat, addig a háborúban elkövetett bizonyos katonai csalásokat hagyományosan a nagy katonai ravaszság és ügyesség példáiként hirdetik - ezek aligha tekinthetők erkölcsileg elítélendő tulajdonságoknak.
E tanulmány célja, hogy pontosan meghatározza, mit értünk és mit nem értünk katonai megtévesztés alatt, hogy nyomon kövesse az ezzel kapcsolatban az elmúlt két évezredben felmerült etikai kérdések történetét, ahogyan azt az igazságos háború hagyományának főbb képviselőinek írásai bizonyítják, hogy javaslatot tegyen a katonai megtévesztésnek mint erkölcsileg elfogadható háborús gyakorlatnak az etikai elszámolására, és hogy azonosítsa azokat a fennmaradó kérdéseket, amelyeket a javasolt elszámolás nem teljesen old meg.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)