A kedvenc

Olvasói vélemények

Lucinda Watson „The Favorite” című verseskötete elsöprően pozitív kritikákat kapott, kiemelve annak érzelmi mélységét, hitelességét és gyönyörű írását. A kritikusok nagyra értékelik gyermekkori élményeinek finom, mégis erőteljes feltárását, amely a kiváltságok, a magány, a szerelem és a személyes reflexió témáit ötvözi.

A versek szívből jövőek és őszinték, egyedi és furcsa életszemléletet mutatnak be. Az olvasók szerint az írás elegáns, megható és mély érzelmeket képes felidézni. Sokan megjegyezték, hogy a gyűjtemény újbóli elolvasáskor új meglátásokat tár fel, valamint a szerző erős hangját és hitelességét. A könyvet meghatónak, éleslátónak és gyönyörűen megmunkáltnak tartják, így érdemes elolvasni.

Néhány olvasó nehéznek vagy kihívásnak találhatja a magány és a gyermekkori élmények összetettségének témáit. Néhány recenzens utalt arra, hogy a versekben kifejezett érzelmek mélysége és a társadalmi elvárások személyes küzdelmekkel rezonálhatnak, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Favorite

Könyv tartalma:

A Kedvenc Cig Harvey szavaival élve „nyílvessző a szívbe”. Hatvannégy verse finoman három részre tagolódik, miközben Watson bevezeti az olvasót gyermekkorának társadalmi kiváltságokkal teli világába, felismeri a lakosok által fizetett pszichológiai költségeket, és a reakciók széles és csodálatos skáláját mutatja be.

Az I. rész tizenöt versének többsége gyermekkori emlékeken alapul. Négy nővér kényelmetlenül utazik a nagy autó hátsó ülésén, és arra utasítják őket, hogy ne gyűrjék össze vasárnapi ruhájukat, míg a bátyjuk „az anyósülésen ül, és azt visel, amit akar”. Egy lánynak sikerül egy régi kenuban eveznie, de a szabadság érzése abból fakad, hogy rejtve tartja magát, vagy úgy tesz, mintha ő lenne Pocahantas. A nemi normák erősen kedveznek a család egyetlen fiújának, és az erős, karizmatikus apának, akinek jelenléte félelmet és félelmet, engedelmességet és lázadást vált ki. A heteroszexuális nők, a passzív nők, a csinos és jól öltözött nők - élvezik, megkérdőjelezik, és sérülnek a kiváltságaik miatt. Az „Újabb hurrikán közeleg” című filmben például megértjük, mi veszik el, ha egy anya nem akarja többé, hogy gyermekei „érezzék a szelet”. A II. rész tizenöt verse az először gyermekkorban fonódó szálakat a kamaszkorba nyújtja, felváltva dühös, szeretetteljes, finom és együttérző. „Ha anyámra gondolok, egy zárt ajtót látok” - zárja le a részt méltó módon.

A III. rész hosszabb - hangja általában idősebb, elfogadóbb, metaforáiban szabadabb, és.

Csodálatosan fanyar humor jellemzi. Ahogy Richard Blanco mondja: „Watson gyengéden, mégis.

Szemérmetlenül beszél a nőiesség vonzerejéről és csapdáiról, ahogy az ártatlanság ívét követi nyomon.

A kislány elvárásaitól a megfelelésre kényszerített tinédzser félelmén át a teljesen cselekvő nővé válásig... öntudatos és teljesen élő, minden múltjával és jövőjével, fájdalmával és gyógyulásával, veszteségeivel és újdonsült reményeivel.”.