A kegyelem és az új élet kútfője: Kálvin János és a keresztség hatékonysága

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Font of Pardon and New Life: John Calvin and the Efficacy of Baptism

Könyv tartalma:

A bocsánat és az új élet kútfője Kálvin János keresztségről szóló tanításának történelmi fejlődését és hatását vizsgálja, mind a felnőtt (vagy hívő) keresztséget, mind a gyermekkeresztséget illetően. Vajon Kálvin egyfajta keresztségi bűnbocsánatot és újjászületést akart-e tanítani, vagyis hitt-e abban, hogy a keresztség külső jele valóban közvetíti az általa jelzett lelki valóságot? Ha a keresztség Kálvin számára valóban valamilyen módon az isteni kegyelem eszközeként szolgál, akkor mi a szerepe az Igének, a Szentléleknek, az isteni kiválasztottságnak és az egyéni hitnek? A lelki áldások csak a felnőttek (hívők) keresztségében vagy a csecsemők keresztségében is átadásra kerülnek? Kálvin tanítása a keresztség hatékonyságáról életében állandó maradt, vagy jelentős változáson ment keresztül? Milyen hatással volt az őt követő református felekezeti hagyományra?

Lyle D. Bierma úgy közelíti meg ezeket a kérdéseket, hogy Kálvin keresztséggel kapcsolatos írásait teljes egészében vizsgálja, kronologikusan haladva Kálvin életén és írásain keresztül, beleértve az Intézményeit, a Bibliához fűzött kommentárokat, katekizmusokat, polémikus értekezéseket és konszenzusos dokumentumokat. Bierma arra a következtetésre jut, hogy Kálvin a keresztséget a bizonyosság és a kegyelem eszközeként vagy eszközeként értelmezte.

Nézete némi változáson és fejlődésen ment keresztül élete során, de nem olyan mértékben, mint ahogyan azt egyesek a múltban feltételezték. Keresztségi teológiájának általános pályája az 1536-os Institutiók-ban már kezdetleges formában jelen lévő alaptémák egyre világosabbá és finomabbá válása volt.