A kegyelem ökológiái: Környezeti etika és keresztény teológia

Olvasói vélemények

A könyv vegyes kritikákat kap, egyesek dicsérik mélységét és gyakorlati alkalmazását az ökológiai gondoskodásban, míg mások kritizálják, hogy túlságosan bonyolult és sűrű teológiai nyelven íródott, amelyből hiányzik a valós világgal való kapcsolat.

A könyvet értékes forrásnak tekintik az öko-gondoskodás és az öko-teológia számára, amely gyakorlati keretet kínál a lelkészek és a környezeti etika iránt érdeklődők számára. Sikeresen vonja be a komoly teológiai vitákat, és jól kutatott áttekintést nyújt.

A kritikusok rámutatnak a vastag teológiai szakzsargon használatára, amely a szöveget hozzáférhetetlenné és nehezen befogadhatóvá teszi. Néhány kritikus kiábrándítónak találta, mivel nem kapcsolódik a valós tudományos kérdésekhez, így a könyv érdemi tartalom nélküli „teológiai fecsegésnek” tűnik.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ecologies of Grace: Environmental Ethics and Christian Theology

Könyv tartalma:

A kereszténység nehezen tudja megmutatni, hogy a földi élet mennyire fontos az Istennel való együttélés szempontjából. Miközben a hívő emberek egyre inkább keresik a környezeti válságra adandó gyakorlati válaszokat, a teológiának nehézséget okoz a válság kontextusba helyezése és a válaszok értelmezése.

A A kegyelem ökológiái című könyvében Willis Jenkins a keresztény környezeti etika területformáló bevezetését mutatja be, amely forrásokat kínál a teológia megújításához. Jenkins megfigyeli, hogy a vallási környezetvédelmi gyakorlatok gyakran a kegyelem fogalmaira támaszkodnak, és feltérképezi, hogy a keresztény környezetvédelmi stratégiák miként merítenek az üdvösség hagyományaiból, miközben a környezeti etika problémáival foglalkoznak.

Azzal, hogy Jenkins különösen érzékeny arra, hogy a környezeti problémák miként válnak érthetővé a keresztény erkölcsi tapasztalat számára, a kereszténység és az ökológia teljesebb megértéséhez vezeti olvasóit. Nemcsak értelmet ad a keresztény környezeti etika sokféleségének, hanem azáltal, hogy megmutatja, hogyan kerülnek a környezeti kérdések a keresztény tapasztalat középpontjába, termékeny talajt készít elő a teológiai megújulás számára.