Értékelés:
A „The Blue Kind” kritikái megosztott véleményt tükröznek: egyesek az álomszerű, magával ragadó minőséget dicsérik, mások a komplexitását és az állítólagos nagyképűséget kritizálják. A regényt élénk képi világáról és egyedi elbeszélői stílusáról ismerik el, amely a kábítószer hatása alatt állókhoz hasonló zavarodottság érzetét keltheti. Egyes olvasók azonban úgy érzik, hogy hiányzik belőle a hozzáférhetőség és a közönség iránti tisztelet.
Előnyök:⬤ Álomszerűség
⬤ magával ragadó élmény
⬤ élénk képi világ
⬤ erős érzelmi rezonancia
⬤ egyedi első személyű elbeszélés
⬤ rokonítható főhős
⬤ filozófiai mélység.
⬤ Összetett és zavaros elbeszélés
⬤ önimádónak vagy nagyképűnek érzik
⬤ egyes olvasók nehezen tudnak vele foglalkozni
⬤ bizonytalan befejezés.
(5 olvasói vélemény alapján)
The Blue Kind
A Neomban a fizika törvényei lazák, és mégis mindenki be van tépve. A városi terek azért csinálják, hogy megállás nélkül dolgozhassanak.
A hipszterek azért csinálják, hogy úgy fogadják el a dolgokat, ahogy vannak, és ne úgy, ahogy ők szeretnék, hogy legyenek. Alison pedig ezer éve teszi, hogy megbirkózzon a halhatatlanság terheivel. Ha már meghalni nem tudsz, mondja, legalább olyan betépett lehetsz, mint az élőholtak.
Így kezdődik a "The Blue Kind", egy disztópikus drogfantasy, amely egy felismerhetetlenné vált amerikai város apokaliptikus romjain bontakozik ki. A második drogháború nyomán az összes katona dílerré vált, és az összes nő a mámorító szerek biztosítékává vált, amelyekkel házalnak, és amelyeket úgy pattogtatnak, mint a Skittles.
Ám a pletykák szerint egy új, erős drog mindet felülmúlja, amely mindent helyrehoz, ami Alison s életében rossz, de amelyet a legádázabb ellenfele főz és árul: egy díler, aki azzal fenyeget, hogy az egész világát tönkreteszi. A gazdag és labirintusszerű cselekményben, kitörölhetetlen karakterekben és felejthetetlen befejezésben bővelkedő "Valami kék" egy olyan vad utazás, amilyen csak lehet: egy felszabadult olvasmány a függőség körforgásáról, amely maga is függőséget okoz.
"