Olvasói vélemények
Összegzés:A Kék madár fara Nii Ayikwei Parkes debütáló regénye, amely egy rejtélyes gyilkosságot ötvöz a ghánai vidéki élet és kultúra mélyreható feltárásával. Egy fiatal törvényszéki szakértő egy távoli faluban elkövetett bűntényt vizsgál, és a helyi hagyományok és kapcsolatok összetettségét mutatja be a spiritualitás és a humor hátterében.
Előnyök:A könyvet lírai írásmódja, élénk leírásai és magával ragadó karakterei miatt dicsérik. Egyedülálló betekintést nyújt a ghánai kultúrába, ötvözve a modern nyomozási technikákat a hagyományos hiedelmekkel. A kritikusok nagyra értékelték a humort, a spiritualitást és a falusiak közötti kapcsolatok összetettségét. Sokan könnyen olvashatónak találták a könyvet, és élvezték, hogy a szerző képes az olvasót a helyi légkörbe vonzani.
Hátrányok:Néhány kritikus megjegyezte, hogy a cselekmény nem mindig volt meggyőző, és a megoldás gyenge volt. Emellett a twi nyelvet nem ismerő olvasók számára kihívást jelenthet a helyi dialektus használata. Voltak olyan említések is, amelyek szerint a cselekmény megoldása nem volt egyenletes.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Tail of the Blue Bird
Könyv tartalma:
Egy nő egy ghánai falu szélén észrevesz egy lenyűgöző kékfejű madarat, és követi azt.
Sonokrom egy olyan hely, amely évszázadok óta nem változott; a férfiak és nők az erdő nyelvén beszélnek, pálmaborukkal afrodiziákumot isznak, és az őseik szellemeivel kommunikálnak. A nő betolakodása és az azt követő események azonban a fővárosból, Accrából érkező invázióhoz vezetnek, amelynek élén Kayo áll; egy fiatal törvényszéki patológus, aki meg van győződve arról, hogy a tudományos logika még a legmegmagyarázhatatlanabb rejtélyeket is képes megdönteni.
Ám ahogy a faluban zajló események egyre érthetetlenebbé válnak, Kayo és segítője, Garba közrendőr egy olyan világba keveredik, ahol a történetmesélés erősebb, mint bármilyen tudományos magyarázat. A kék madár farka egyszerre felkavaró és szívmelengetően vicces költői mese, amely jól példázza Afrika kategorizálásának hiábavalóságát, és emlékeztet minket arra, hogy az igazság határai sosem voltak egyértelműek.
