A kémkedés száz éve

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

A Hundred Years of Spying

Könyv tartalma:

A korai kémszervezetek, mint Walsingham Erzsébet kémhálózata, magánvállalkozások voltak, amelyek feladata a Tudor királynő és kormánya biztonságának megőrzése volt. A kémek és ellenkémek hivatalos alkalmazása csak az 1909 utáni években kezdődött meg igazán, amikor megalakult a hivatalos brit titkosszolgálat. Nagy-Britannia lett a titkos információgyűjtés első jelentős támogatója, és más nemzetek gyorsan követték.

A háború 1914-es kitörésével hirtelen és drámaian megnőtt a kémek alkalmazása, mivel a hadsereg gyorsan kezdte felismerni a titkos hírszerzés értékét. A kémkedés a nyugati fronton vívott háború alatt vált "nagykorúvá", és ez az érték csak nőtt a második világháború előtt, amikor a Szovjetunió és a náci Németország fenyegetése kezdett érezhetővé válni.

A hidegháború éveiben a kémkedés művészete rekordméreteket öltött a vasfüggöny mindkét oldalán a téglák, disszidensek és kettős ügynökök alkalmazásával. Az atomtitkok továbbadása, az igazság a Kubában lévő orosz rakétákról, ez volt a kettős ügynökök kora, akiknek tevékenységeivel sikerült távol tartani a fenyegető atomháború veszélyét.

Az A száz év kémkedés a huszadik század folyamán kialakuló kémkedés homályos világába kalauzolja el az olvasót, ahol az igazság és a valóság határai elmosódnak, és ahol a sok valós kéméletet mindig is kémirodalom sokasága kísérte, sőt talán még folytatta is.

Ez a könyv a kémkedés mint elfogadott katonai gyakorlat alkalmazását és fejlődését vizsgálja. A belgáktól, mint Gabrielle Petite, a hírhedt Mata Hariig, az olyan emberektől, mint Reilly Ace of Spies, az olyan brit árulókig, mint Philby, Burgess és McClean. Az amerikai atomkémek, például a Rosenbergek, valamint az orosz kettős ügynök, Oleg Penkovszkij és sokan mások tevékenységét is tárgyalja.