A képi vita: Figurális ábrázolás az iszlámban és szerte a világon

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Image Debate: Figural Representation in Islam and Across the World

Könyv tartalma:

Az Iszlám Állam által közzétett képek, amelyeken a harcosok szobrokat törnek össze ősi helyszíneken, elborzasztó látványt nyújtottak az Észak-Irakban és Szíriában 2015-16-ban történt előrenyomulásuk során. Vezetőik azzal indokolták ezt az ikonromboló akciót, hogy az ilyen cselekedetek isteni rendelésnek számítanak az iszlámban, és ez a felfogás máig rögzült a köztudatban.

A The Image Debate című kötet tizenhárom esszé gyűjteménye, amelyek a képek iszlám és más vallási kultúrákban való használata körüli vitákat vizsgálják, és igyekeznek helyrehozni néhány felmerült félreértést. Az Egyesült Államok, Ausztrália, Törökország, Izrael és az Egyesült Királyság vezető tudósai által írt könyv előszavát Stefano Carboni, a Nyugat-Ausztráliai Művészeti Galéria igazgatója írta, majd a szerkesztő Christiane Gruber bevezetője következik, aki a témát kontextusba helyezi a bálványokról és a figurális képek előállításáról az iszlám hagyományokban folyó viták részletes vizsgálatával.

A további tizenkét cikk három részre oszlik: az első a modernitás előtti iszlámmal foglalkozik: Mika Natif a képekre vonatkozó hadísztilalom és a képkészítés gyakorlata közötti feszültségeket vizsgálja az Omajjád-dinasztia alatt, és amellett érvel, hogy az Omajjád uralkodók a képeket politikai és vallási tekintélyük megalapozására használták; Finbarr Barry Flood az epigráfiai törlés gyakorlatát vizsgálja, azaz.., az uralkodók és pártfogók neveinek eltávolítását a középkori iszlám világ történelmi feliratairól; Oya Pancaroğlu pedig a Varqa és Gulshah című középkori perzsa románc, a Varqa és Gulshah című, a 11. századi költő, 'Ayyuqi által masnavi (rímes párvers) formában írt középkori perzsa románc illusztrált kéziratának figurális konvencióira összpontosít.

A második rész az iszlámon kívüli helyzettel foglalkozik: Alicia Walker a bizánci vallási képek előállításához és tiszteletéhez való hozzáállást vizsgálja a keresztény Római Birodalom legkorábbi éveitől (4. század eleje) az ikonoklasztikus vita utóhatásáig (9. század vége); Steven Fine a római ókortól a középkorig a zsidók „művészettel” való kapcsolatának történetét tárja fel a 3. századi Dura Europos zsinagóga és falfestményeinek részletes vizsgálatán keresztül; Michael Shenkar megvizsgálja a figurális képek használatára vonatkozó bizonyítékokat néhány jelentős ókori iráni kulturális és politikai egység kultikus gyakorlatában, széles perspektívát nyújtva az ókori iráni kultuszban a képekkel kapcsolatos felfogásról; Robert DeCaroli pedig annak a kérdésnek a kérdésnek a vizsgálatába bocsátkozik, hogy a buddhizmus első ötszáz évében miért nem készült Buddháról kép.

A harmadik rész az iszlám földekre vezeti vissza az olvasót öt cikkel, amelyek a téma modern és kortárs aspektusait vizsgálják: Yousuf Saaed a dél-ázsiai tömeggyártott képeket vizsgálja, különösen a helyi szúfi szentélyek illusztrációit, szentek portréit és a síita ikonográfiát tartalmazó plakátokat; James Bennett a jávai árnyékbábok ( wayang kulit ) vizuális ábrázolását vizsgálja, köztük a bölcs Begawan Abiyasát, akinek elbeszélései a szúfi misztikus filozófia kulcsfontosságú elemeit közvetítik; Allen és Mary Roberts a szenegáli Mouride rend alapító szúfi szentjének, Cheikh Amadu Bambának a képeit vizsgálja; Rose Issa azzal foglalkozik, hogy az "iszlám" kifejezés hogyan kapcsolódik a kortárs művészethez, hogyan képesek a művészek alkotásokat létrehozni az állandó zűrzavarban lévő országokban, és hogy ezek a művek milyen mértékben tükrözik konceptuális, esztétikai és társadalmi-politikai aggályaikat; végül Shiva Balaghi nyomon követi az alak használatát, a szimbolikus árnyékok és sziluettek mentén, az Iránban és a diaszpórában élő neves iráni művészek műveiben.