Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átgondolt és filozofikusan közelíti meg a képregényeket, és olyan érveket sorakoztat fel, amelyek alátámasztják művészi értéküket, anélkül, hogy lekezelőek lennének. Bár a könyv általában jó fogadtatásban részesül, mivel a könyv magával ragadóan ír és éleslátóan kommentálja a médiumot, egyes olvasók a képregény szűk definícióját és bizonyos filozófiai kitérőket kifogásolnak benne.
Előnyök:Magával ragadó és olvasmányos írás, a képregényt mint művészeti formát támogató átgondolt érvek, értékes betekintést nyújt a képregénytörténetbe, nem leereszkedő megközelítése a témának.
Hátrányok:Alkalmanként kanyargó filozófiai részek, a képregény szűk meghatározása, amely figyelmen kívül hagyhatja az újításokat, a képregényben megjelenő különböző gondolatok korlátozott tárgyalása.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Aesthetics of Comics
Könyv tartalma:
Gary Larson The Far Side című művétől George Herriman Krazy Katjéig a képregényeknek két nyilvánvaló jellemzője van. Ezek vizuális elbeszélések, amelyek szavakkal és képekkel is elmesélnek történeteket, és szógömböket használnak az ábrázolt szereplők beszédének és gondolatainak megjelenítésére. A művészettörténészek minden kultúrából tanulmányozták a vizuális műalkotásokat.
A kultúrtörténészek az utóbbi időben nagy figyelmet fordítanak a filmekre. A képregényt, egy mindenki által ismert művészeti formát azonban még nem nagyon tanulmányozták az esztéták és a művészettörténészek. Ez az első teljes terjedelmű filozófiai beszámoló a képregényről.
David Carrier neves filozófus a népszerű amerikai és japán képregényeket vizsgálja, hogy azonosítsa és megoldja a képregény által felvetett esztétikai problémákat, és megmagyarázza e művészeti műfaj viszonyát a vizuális művészet más formáihoz. A beszéd- és gondolatballonok használatát a korai reneszánsz művészetig vezeti vissza, és azt állítja, hogy a beszédballonok a képregényt nem tisztán vizuális vagy szigorúan verbális művészeti formaként, hanem valami radikálisan újként határozzák meg. Állítása szerint a képregény lényegében egy olyan összetett művészet, amely, ha sikeres, zökkenőmentesen ötvözi a verbális és a vizuális elemeket.
Carrier azt vizsgálja, hogy a közönség hogyan értelmezi a képregényeket, és a képregények és más tömegkultúra-képek értelmezését szembeállítja a régi mesterek képzőművészetének értelmezésével. A képregény mögött rejlő jelentést az átlagolvasó azonnal felfoghatja, míg egy múzeumi műalkotást csak a festmény történetét és hátterét ismerő tudósok értelmezhetnek teljes mértékben. Végül Carrier a képregényeket a művészettörténettel hozza összefüggésbe. Végül Carrier képregényelemzése megmutatja, hogy ez a népszerű művészet miért érdemes a filozófiai tanulmányozásra, és bizonyítja, hogy a képregények jobb megértése segít a művészettörténet jobb megértésében.
