A kereskedelem lányai: Atlanti rabszolgatartók és a fajközi házasság az Aranyparton

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák vegyes képet mutatnak, kiemelve a könyv hozzájárulását a transzatlanti rabszolga-kereskedelem során az afrikai nők és az európai férfiak közötti interakciók történetének megértéséhez, valamint a könyv témáit és állításait érintő kritikákat. Egyes olvasók értékelik a fekete feminizmus negatív hatásaira vonatkozó meglátásait, míg mások aggasztónak találják a szerzőnek a fajok közötti kapcsolatokkal kapcsolatos álláspontját.

A könyvet azért ismerik el, mert részletes történelmi beszámolót nyújt a transzatlanti rabszolgakereskedelem idején afrikai nők és európai férfiak közötti fajok közötti egyesülésekről. A könyv mind a tudományos, mind a nem tudományos közönség számára hozzáférhető és hasznos, így értékes forrást jelent e bonyolult történelem megértéséhez. Sok olvasó értékeli a fekete nők történelmi szerepének és az európai gyarmatosítókkal való helyi kölcsönhatásoknak a kritikai vizsgálatát.

A kritikusok szerint a könyvből hiányzik a megfelelő dokumentáció, és inkább elméleti állításokon, mint szilárd bizonyítékokon alapul, így kevésbé alkalmas megbízható referenciaként. Egyes kritikusok úgy érzik, hogy a könyv fenntartja a fekete nőkkel és férfiakkal kapcsolatos negatív sztereotípiákat, és kellemetlen érzéseket kelt a szerzőnek a fajok közötti kapcsolatokba való vélt befektetése miatt.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Daughters of the Trade: Atlantic Slavers and Interracial Marriage on the Gold Coast

Könyv tartalma:

Severine Brock első nyelve a gá volt, így nem volt meglepő, amikor 1842-ben hozzáment Edward Carstensenhez. Ő volt Christiansborg utolsó kormányzója, annak az erődnek, amely a tizennyolcadik században a nyugat-afrikai dán rabszolgakereskedelem központja volt. A nő olyan ga nyelvű nők leszármazottja volt, akik dán kereskedőkhöz és kereskedőkhöz mentek feleségül. Házasságuk közel 150 évre visszamenőleg ismerős lehetett az aranyparti kereskedők számára. A kereskedelem lányai című könyvében Pernille Ipsen az afrikai nők és dán férfiak közötti házasságok öt generációját követi nyomon, és feltárja, hogy a fajok közötti házasságok hogyan hoztak létre egy európai-afrikai hibrid kultúrát, amely kifejezetten az atlanti rabszolgakereskedelemhez alkalmazkodott.

Bár az európai gyarmatokon az egész atlanti világban tilos volt a fajok közötti házasságkötés, az aranyparti rabszolgakereskedő városokban ez elismert és tiszteletben tartott szokássá vált. A „házvezetés”, azaz a „házvezetés” révén az európai férfiak az afrikai nők és rokonaik támogatását élvezhették, ami elengedhetetlen volt a túlélésükhöz és a sikerükhöz, míg az afrikai családok szövetséget kötöttek az európai kereskedőkkel, és a házasságok hivatalossá tételével biztosították utódaik legitimitását.

Az euro-afrikai családok sok éven át a rabszolga-kereskedelem erőszakának közvetlen közelében éltek. Dán nevük és kapcsolataik által védve gazdaggá és befolyásossá váltak. Az Aranyparton betöltött erős pozíciójuk azonban nem terjedt ki a tágabb atlanti világra, ahol a feketeség és a rabszolgaság közötti kapcsolat egyre szorosabbá vált, és ahol az euro-afrikai származás nem garantálta a kiváltságokat. Mire Severine Brock hozzáment Edward Carstensenhez, a világuk megváltozott. A kereskedelem lányai feltárja, hogy a fajok közötti házasság milyen fontos szerepet játszott a tengerparti rabszolga-kereskedelemben, a faji különbségek előállításában és a kora újkori atlanti világ növekvő rétegződésében.