Értékelés:
A Wayne Meeks által írt „A keresztény erkölcs eredete” című könyvről szóló kritikák kiemelik a korai keresztény közösségek erkölcsi fejlődésének megértését célzó tudományos megközelítését. A recenzensek dicsérik a könyv alaposságát, a korai évszázadok erkölcsének ökológiai aspektusaiba való lenyűgöző betekintést és a szerző szakértelmét. Néhány olvasó azonban megjegyzi, hogy gyakran inkább tűnik a misztériumvallásokról szóló értekezésnek, mint magáról az erkölcsről szóló célzott tanulmánynak, ami nem biztos, hogy mindenki elvárásainak megfelel.
Előnyök:⬤ Tudományos és jól kutatott betekintés a korai keresztény erkölcsbe.
⬤ Magával ragadó írásmód egy tapasztalt professzortól.
⬤ Új perspektívát kínál az erkölcsi eszmék fejlődéséről, ahelyett, hogy kizárólag a tanokra összpontosítana.
⬤ Tanulságos a korai keresztény közösségek kontextusának megértéséhez.
⬤ Egyes olvasók szerint kevésbé az erkölcsről, inkább a keresztény misztérium-vallásról szól.
⬤ A hangsúly eltérhet a konkrét erkölcsi kérdésektől, amelyek tárgyalására az olvasók számíthatnak.
⬤ Némi csalódást okozott, hogy a későbbi keresztény erkölcsöt hogyan adaptálták a görög erkölcsi értékekből.
(9 olvasói vélemény alapján)
The Origins of Christian Morality: The First Two Centuries
Mire a kereszténység politikai és kulturális erővé vált a Római Birodalomban, már egy új erkölcsi víziót testesített meg.
Ez a bölcs és ékesszóló könyv leírja azokat a formáló éveket - Jézus keresztre feszítésétől a közös korszak második századának végéig -, amikor a keresztény hit és gyakorlat kialakította egyedülálló erkölcsi rendjét. Wayne A.
Meeks megvizsgálja a kereszténység kezdeteiből fennmaradt dokumentumokat (amelyek közül néhányból lett az Újszövetség), és kimutatja, hogy ezek nagyrészt arról szólnak, hogyan kell viselkedniük a mozgalomhoz megtérőknek. Meeks megállapítja, hogy ezeknek a keresztényeknek az erkölcs kialakítása a közösség kialakítását jelenti; a dokumentumok nem egyéneknek, hanem csoportoknak szólnak, és elsődleges céljaik között szerepel e csoportok fenntartása és növekedése. Meeks képet fest arról a szocializációs folyamatról, amely a keresztény erkölcs korai formáit létrehozta, és számos olyan tényezőt tárgyal, amely miatt a keresztények úgy érezték, hogy egységes és "kiválasztott" népet alkotnak.
Leírja például a megtérés hatását; a keresztény háztartási szektatársulások gyors terjedését a Római Birodalom városaiban; a keresztény erkölcsi beszéd nyelvezetét, ahogyan az levelekben, testamentumokban és "erkölcsi történetekben" megnyilatkozik; a rituálékat, találkozókat és a szeretet intézményesülését; a keresztényeknek a cölibátussal, a nemi és nemi szerepekkel kapcsolatos érzéseit; valamint a végidővel és a végső ítélettel kapcsolatos érzéseiket. Mindegyik területen Meeks arra törekszik, hogy meghatározza, mi az, ami a keresztény nézőpont megkülönböztető jegye, és mi az, ami hasonlít a görög-római vagy a zsidó gondolkodás erkölcsi elemeihez.
