Christian Solar Symbolism and Jesus the Sun of Justice
A keresztény napszimbolikáról szóló úttörő tanulmány leírja, hogy a bibliai fénymotívumokat hogyan vette fel energiával a korai egyház.
Kevin Duffy amellett érvel, hogy a világ éjjel-nappal megvilágított világában élve újra kapcsolatba kell lépnünk a Nappal és annak fényével, hogy értékelni tudjuk a fény jelentését a Bibliában és a keresztény hagyományban. Egy ilyen visszatalálással értékelhetjük Ferenc pápa ragaszkodását ahhoz, hogy a Holdhoz hasonlóan az Egyház sem a saját fényével ragyog, és értékelhetjük azt az állítást, hogy az Eucharisztiát "Ad Orientem", azaz a keleten felkelő nap felé kell ünnepelni.
A liturgia, az építészet, a költészet és az olyan szentek és teológusok írásai, mint Augustinus, Bingeni Hildegard, Assisi Ferenc és Thomas Traherne bőséges forrásokat kínálnak a nagyon szükséges feltöltődéshez. Míg a napimádó aztékok Krisztust az Igaz Napként hirdették, és a barokk oltárokon a megszentelt miseruhát napmonstranciában helyezték el, a modern korban a naptémákat elhanyagolták. Ebben a közérthető műben a szerző azt javasolja, hogy hozzuk újra egyensúlyba azt a spirituális szimbolikát, amely a fény és a nap rovására túlságosan hangsúlyozta a sötétséget és a felhőket.
Javasolja Krisztusnak, mint az igazságosság napjának hagyományos címének kreatív visszaszerzését. Ez a cím ötvözi a személyes, a társadalmi és a kozmikus/ökológiai vonatkozásokat, és erőteljesen szól egy olyan szekularizálódó korszakhoz, amelyet a kortársak, Friedrich Nietzsche és Lisieux-i Thrse egyaránt úgy jellemeztek, mint ahol nem süt a nap.
