A keresztény tudományosság felháborító eszméje

Eredeti címe:

The Outrageous Idea of Christian Scholarship

Könyv tartalma:

Az 1994-ben megjelent Az amerikai egyetem lelke című könyve végén George Marsden szerény javaslatot tett a vallásos hit szerepének növelésére a mai tudományosságban. Ez a "tudománytalan utószó" hozzájárult egy heves vita kirobbantásához, amely a tudományos folyóiratok és a The Chronicle of Higher Education oldalain kívül a mainstream médiába, például a The New York Times-ba is eljutott, és Marsdent a vallás és a közélet vitáinak egyik vezető résztvevőjévé tette. Marsden most teljesebb kifejtést ad javaslatának A keresztény tudományosság felháborító eszméje című könyvében, amely egy átgondolt és elgondolkodtató könyv a vallásos hit és az intellektuális tudományosság kapcsolatáról.

A The Outrageous Idea of Christian Scholarship több mint válasz Marsden kritikusainak, a következő lépést teszi meg annak bemutatása felé, hogy mit jelenthet a hit és a tanulás ősi kapcsolata a mai akadémia számára. Marsden erőteljesen érvel amellett, hogy a mainstream amerikai felsőoktatásnak nyitottabbnak kell lennie a hit kifejezett megnyilvánulásaira, és el kell fogadnia, hogy mit jelent a hit az intellektuális kontextusban. Míg a tudósok identitásának más meghatározó elemeit, mint például a faji hovatartozást vagy a nemet, rendszeresen figyelembe veszik és üdvözlik, mint új perspektívákat nyújtó elemeket, Marsden rámutat, a hívő keresztények perspektíváját irrelevánsnak vagy - ami még rosszabb - a tudományos vállalkozással ellentétesnek tekintik.

Marsden azzal kezdi, hogy megvizsgálja, miért nem látják szívesen a keresztény nézőpontokat az akadémián. Cáfolja a vallási nézőpontok kizárására általában felhozott különféle érveket, például azt az érvet, hogy a hit nem eléggé empirikus a tudományos törekvésekhez (bár a teljes tudományos objektivitás gondolata ma a legtöbb területen naivnak tekinthető), azt a félelmet, hogy a hagyományos kereszténység újra megerősíti történelmi szerepét az eltérő nézetek elnyomójaként, valamint az állam és az egyház szétválasztásának elfogadott dogmáját, amely a közvélekedésben messze túlmutat a tényleges törvényen. Marsden ragaszkodik ahhoz, hogy a tudósoknak egyszerre vallási és intellektuális kötelességük, hogy ne hagyják mélyen vallásos meggyőződésüket az akadémia kapujában. Az ilyen meggyőződések - állítja - jelentős különbséget jelenthetnek a tudományban, az egyetemi életben és számtalan más módon. Talán a legfontosabb, hogy a keresztény tudósoknak megvan mind a felelősségük, mind az intellektuális muníciójuk, hogy érveljenek az akadémián sokak által kritikátlanul vallott uralkodó ideológiák némelyike ellen, mint például a naturalista redukcionizmus vagy a gondolkodás nélküli erkölcsi relativizmus.

A kortárs egyetemi kultúra magjában üres, írja Marsden. Nemcsak spirituális központja nincs, de valódi alternatívája sincs. Azt állítja, hogy egy vallásilag sokszínű kultúra intellektuálisan gazdagabb lesz, és itt az ideje, hogy a hitük intellektuális dimenzióit komolyan vevő tudósok és intézmények aktív résztvevőivé váljanak az akadémiai diskurzus legmagasabb szintjének. Akár egyetért az olvasó ezzel a következtetéssel, akár nem, Marsden átgondolt, jól érvelő könyve a vallásnak az oktatásban és a kultúrában betöltött szerepéről szóló vita minden oldala számára szükséges olvasmány.