Értékelés:
Seth Andrews „Christianity Made Me Talk Like an Idiot” című könyve a kereszténység humoros, ugyanakkor kritikus vizsgálatát nyújtja, különös tekintettel a kereszténység tanításaiban és gyakorlatában rejlő abszurditásokra és hibákra. A szerző személyes meglátásait és reflexióit osztja meg egykori keresztényként szerzett tapasztalataiból, könnyed, de elgondolkodtató kritikát nyújtva a keresztény kultúráról. Bár az írói stílus magával ragadó és közérthető, a könyv nem mély teológiai elemzésként szolgál.
Előnyök:⬤ Szellemes és szórakoztató írói stílus, amely leköti az olvasót.
⬤ Humoros betekintést nyújt a keresztény hit abszurditásaiba.
⬤ Elgondolkodtató kritikák, amelyek a keresztény dogmákat megkérdőjelezőkkel is összecsengenek.
⬤ Széles közönség számára hozzáférhető, beleértve azokat is, akik keresztény háttérrel rendelkeznek és a hit elhagyását fontolgatják.
⬤ Arra ösztönzi az olvasót, hogy kritikusan gondolkodjon saját hitéről anélkül, hogy megsértené azokat, akik még mindig hisznek benne.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv túlságosan leegyszerűsíti az összetett témákat, és nem mélyül el eléggé a keresztény teológiában.
⬤ A Kindle verzióból hiányoznak a hivatkozások a referenciaanyagokra, amelyek javíthatnák a megértést.
⬤ Talán nem alkalmas a szilárdan hívők számára, mivel megkérdőjelezi a kereszténység alapvető szempontjait.
⬤ Egyes kritikák túlzónak vagy árnyalatlannak tűnhetnek.
(54 olvasói vélemény alapján)
Christianity Made Me Talk Like an Idiot
Seth Andrews nem volt idióta a harminc év alatt, amíg evangéliumi keresztény volt. Nem volt értelmetlen, és az IQ-ja sem változott, amikor végül teljesen elhagyta a vallást.
Gondolkodónak, erkölcsösnek, értelmesnek és legalább olyan okosnak tartotta magát, mint az átlagember. Más szóval nem volt idióta. Mégis furcsa módon gyakran úgy hangzott, mintha az lenne.
Bármilyen más kontextusban a keresztények valószínűleg mosolyognának, gúnyolódnának vagy visszahőkölnének sok "normális" hitük és gyakorlatuk miatt: újrajátszott húsvéti keresztre feszítés, havi rendszerességgel történő úrvacsorai "húsevés", himnuszok éneklése arról, hogy vérben mosakodnak, és olyan Biblia ölelése, amely arany arany aranyérről, apokaliptikus sárkányokról és emberáldozatról szóló szentírási verseket tartalmaz, Akkor mi a helyzet? Csak azért fogadják el ezeket a fogalmakat, mert ismerősek? Van értelme? És vajon az egyébként értelmes embereket idiótának tartják? Seth Andrews elismeri, hogy a válasz a maga számára határozottan igen. Mindenki más számára? Olvassa el a könyvet, és döntse el.
