A kert Istene: Gondolatok a teremtésről, a kultúráról és a királyságról

Olvasói vélemények

Andrew Peterson „A kert Istene” című könyve elsősorban memoár, amely a természetről, Istenről és személyes tapasztalatokról szóló elmélkedésekkel van átszőve. Az olvasók értékelik Peterson gyönyörű prózáját és átélhető történetmesélését, de megjegyezték, hogy a könyv eltér a cím által támasztott elvárásoktól, és egyes témák kevésbé üdvözlendők.

Gyönyörűen megírt, átélhető, őszinte és alázatos történetmesélés. Költői stílusával magával ragadja az olvasókat, és azokhoz szól, akik szeretik a természetet és az evangéliumot. Sok olvasó elgondolkodtatónak és érzelmileg átütőnek találja, gyakran a hála és az elmélkedés érzését váltja ki belőle.

Néhány olvasó csalódottságot érzett amiatt, hogy a könyv inkább a személyes emlékekre összpontosít, mintsem a cím alapján elvárható teológiai értekezésre. Az amerikai külvárosokról és a magántulajdonról szóló törvényekről szóló néhány fejezetet negatívnak vagy elrettentőnek találták. Néhányan az alapos szerkesztés hiányát jegyezték meg, ahol gépelési hibák voltak jelen.

(60 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The God of the Garden: Thoughts on Creation, Culture, and the Kingdom

Könyv tartalma:

Erős bibliai kapcsolat van az emberek és a fák között. Mindkettő a földből származik. Mindkettőnek azt mondják, hogy gyümölcsöt terem. Valójában a fás nyelvezetet olyan gyakran alkalmazzák az emberekre, hogy könnyű nem észrevenni, akár a családfáról, akár a magunk továbbadásáról, akár arról, hogy valakit ágként vágunk le, akár arról, hogy valahol gyökeret eresztünk, akár arról, hogy a Lélek gyümölcsét hozzuk. Nehéz tagadni, hogy a fák teológiai értelemben jelentenek valamit.

Ez a könyv sok szempontból emlékirat, de egyben kísérlet arra is, hogy ráébressze az olvasót Isten teremtésén keresztül felragyogó dicsőségére. Ádámnak és Évának adott egyik első parancsa az volt, hogy „dolgozzanak és őrizzék” a kertet (1Móz 2,15). A díjnyertes szerző és dalszerző Andrew Peterson a lehető legőszintébben igyekszik dicsőséget adni Istennek azzal, hogy kiterjeszti gyökereit és felemeli ágait, bízva abban, hogy az ő történetét olvasva te is találkozol a sajátoddal.

Remélhetőleg meglátod, hogy a kert Istene mindig is jelen volt és van, munkálkodik és megtartja azt, amit szeret. Néha ültet, néha metszi, de jóságában az igazság aratását szándékozik betakarítani.