A kés három használata: A dráma természetéről és céljáról

Olvasói vélemények

David Mamet „A kés három használata” című műve a dráma és a történetmesélés filozófiai vizsgálata, amelyet éleslátó és elgondolkodtató tartalma miatt dicsérnek. Míg sok kritikus kiemeli mélységét és relevanciáját, néhányan kevésbé találták hozzáférhetőnek vagy gyakorlatiasnak azok számára, akik a drámaírás hagyományos útmutatóját keresik.

⬤ Éleslátó és egyedülálló betekintés a dráma és a történetmesélés természetébe.
⬤ Az erkölcsi érvelés és a nyelv szerepének ünneplése a művészetekben.
⬤ Rövid, mégis sűrű, ami azt jelenti, hogy gondolkodásra késztet és újraolvasást igényel.
⬤ Időtlen aktualitás, amely még évekkel a megjelenése után is erősen visszhangzik.
⬤ Rendkívül ajánlott íróknak, rendezőknek és mindenkinek, aki érdeklődik a dráma megértése iránt.

⬤ Nem gyakorlati útmutató a drámaíráshoz, inkább esszé a dráma lényegéről.
⬤ Sűrűnek vagy kanyargósnak tekinthető, ami némi zavart okozhat.
⬤ Mamet véleményformáló stílusa nem biztos, hogy mindenkinek tetszik.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy hiányzik belőle a struktúra vagy a világosság.

(57 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Three Uses of the Knife: On the Nature and Purpose of Drama

Könyv tartalma:

Mitől lesz jó a dráma? Milyen szerepe van a drámának az életünkben? A Kés három használatában Amerika egyik legelismertebb írója emlékeztet bennünket a színdarab titkos erejére. A Pulitzer-díjas drámaíró, forgatókönyvíró, költő, esszéista és rendező, David Mamet a dráma - és a nagyszerű színdarabok élményének - abszolút szükségességét ünnepli a magunk és a világunk értelmezésére tett tántorgó kísérleteinkben.

Három szoros szövésű, jellegzetes erejű és visszhangú esszében Mamet a művészet és az élet, a nyelv és a hatalom, a képzelet és a túlélés, a nyilvános látványosság és a privát forgatókönyv kapcsolatáról beszél.

Alapvető természetünk, hogy mindent dramatizálunk. Ahogy Mamet mondja: "Életünkről, drámánkról alkotott felfogásunk.... harmadokra bomlik: Egyszer volt, hol nem volt.... Elmúlt évek.... És aztán egy nap". A mindennapi élet drámáját éljük meg - várunk a buszra, leírjuk egy nap munkáját, döntések előtt állunk, döntéseket hozunk, értelmet találunk. A könyv esszéi ékesszólóan emlékeztetnek arra, hogy az élet tele van a tragédia és a komédia apró jeleneteivel, amelyeket csak drámaként lehet leírni.

Az elsőrangú színház, írja Mamet, kielégíti az emberi éhséget, hogy a világot ok-okozat-következtetésbe rendezze. A jó darab arra szólítja fel a főhőst, hogy "előttünk, a színpadon teremtse meg saját karakterét, a folytatáshoz szükséges erőt. Az ő törekvése, hogy megértse, helyesen értékelje, szembenézzen saját jellemével (a csaták megválasztásában), az, ami inspirál bennünket - és erőt ad a drámának, hogy megtisztítsa és gazdagítsa saját jellemünket." A dráma végül is akkor működik, ha azt az értelmet és teljességet nyújtja, amit egykor a mágia és a vallás kínált - egy megtestesült utazást a hazugságtól az igazságig, az arroganciától a bölcsességig.

Mamet ír a rossz színházról is; arról, hogy mi kell egy darab megírásához, és a gyakran lehetetlenül nehéz felvonásról felvonásra való átmenetről; a monológ természetéről; a politika és a népszerű szórakoztatás tartalmatlan drámájáról és üres színjátékáról; a színpadi és irodalmi konvenciók mindenütt jelenlétéről a leghétköznapibb életben; és végül a dráma - vagy bármely művészet - ideológiaként vagy propagandaként való haszontalanságáról.