A kés útja: A CIA, egy titkos hadsereg és egy háború a világ végén

Olvasói vélemények

A Mark Mazzetti által írt „A kés útja” című könyvről szóló kritikák kiemelik, hogy részletesen bemutatja, hogyan vált a CIA hírszerző ügynökségből egy elsősorban a terrorizmus elleni küzdelemre összpontosító félkatonai szervezetté. A könyv kritikusan elemzi a 9/11 utáni kormányzati műveletek összetettségét, kitér a drónhadviselésre és a CIA és a Védelmi Minisztérium közötti bonyolult dinamikára. Míg sok olvasó dicséri a részletes kutatást és a lebilincselő elbeszélést, egyes kritikák az egyensúly és a történetvezetés problémáira hívják fel a figyelmet.

A könyv világos, jól kutatott és meggyőző elbeszélést kínál a CIA átalakulásáról és a drónok alkalmazásáról. Dicsérik olvasmányosságát, a kémkedési műveletekbe való érdekes betekintését és az összetett geopolitikai kérdések feltárását. Számos kritikus kiemeli Mazzetti oknyomozó újságírói képességeit és azt a képességét, hogy a bürokratikus dinamikáról és az operatív stratégiákról szóló részletes beszámolókat egybe tudja szőni.

A kritikák között szerepel, hogy a szerző előadásmódja elfogultnak tűnik, és nem nyújt kiegyensúlyozott képet a CIA műveleteinek összetettségéről. Néhány olvasó zavarosnak találta az elbeszélés szerkezetét, a túlzottan oda-vissza kronologikus felépítést, ami hátráltatja a megértést. Emellett többen úgy vélték, hogy a könyv mélyebb betekintést nyújthatott volna az amerikai akciók mögött meghúzódó indoklásba és a drónhadviselés nemzetközi vonatkozásaiba.

(362 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Way of the Knife: The Cia, a Secret Army, and a War at the Ends of the Earth

Könyv tartalma:

A Pulitzer-díjas riporter lebilincselő beszámolója a CIA és az amerikai különleges műveleti erők átalakulásáról embervadász és gyilkológépekké a világ sötét tereiben: a háború új amerikai módszere.

Az amerikai hadviselés legjelentősebb változása az elmúlt évtizedben Afganisztán és Irak csatatereitől távol, a világ azon szegleteiben ment végbe, ahová nagy hadseregek nem juthatnak el. A Kés útja ennek az árnyékháborúnak az el nem mondott története: egy olyan hadjáraté, amely elmosódott a katonák és a kémek közötti határvonal, és világszerte lejjebb vitte a hadviselés mércéjét. Amerika gyilkos drónokkal és különleges műveleti csapatokkal üldözte ellenségeit; merényletekre magánhajósokat képzett ki, és titkos kémhálózatokat épített ki velük; valamint szeszélyes diktátorokra, megbízhatatlan külföldi hírszerző szolgálatokra és helyettesítő hadseregekre támaszkodott.

A háború ezen új megközelítését Washington a megszállással járó piszkos háborúk alacsonyabb kockázatú és alacsonyabb költségű alternatívájaként fogadta el, és a konfliktus tiszta és sebészi módjaként hirdette. De a kés ugyanúgy ellenségeket teremtett, mint ahogyan meg is ölte őket. Ellenségeskedést szított a szövetségesek között, instabilitást szított, és új fegyvereket hozott létre, amelyeket nem kötnek a háborús elszámoltathatóság szokásos szabályai.

Mark Mazzetti az árnyékháború megdöbbentően sok szereplőjét követi nyomon, egy CIA-tisztet, akit a törzsi területekre küldtek, hogy a saját bőrén tapasztalja meg, hogyan játszanak kémjátékot Pakisztánban, egy láncdohányos Pentagon-tisztviselőt, aki egy nem hivatalos kémkedési műveletet vezet, egy virginiai társasági hölgyet, akit a Pentagon felbérelt, hogy szomáliai fegyveresekről gyűjtsön információkat, és egy CIA-alvállalkozót, akit Lahorban bebörtönöztek, miután elszabadult a póráz.

A könyv középpontjában két büszke és rivális szervezet, a CIA és az amerikai hadsereg áll, amelyek egymás ellen küzdenek az elsőségért. Néha, mint például az Oszama bin Ladent megölő rajtaütés esetében, erőfeszítéseik tökéletesen összehangoltak voltak. Máskor, beleértve az itt először nyilvánosságra hozott sikertelen műveleteket is, nem. Jobb vagy rosszabb esetben az ő küzdelmeik fogják meghatározni az amerikai nemzetbiztonságot az elkövetkező években.