A kések tava és a tűz tava: Tanulmányok az átmenet topográfiájáról az ókori egyiptomi vallásos irodalomban

Eredeti címe:

The Lake of Knives and the Lake of Fire: Studies in the topography of passage in ancient Egyptian religious literature

Könyv tartalma:

Ez a kutatás az elhunytak vízen való biztonságos átkelését vizsgálja, ahogyan azt a korai egyiptomi legendák példázzák a "Kések tavával" és a "Tűz tavával" kapcsolatban. Az elhunytnak a halálból a feltámadásba vezető útját úgy képzelik el, hogy az egy csónakban történik, veszélyes helyeken és megpróbáltatásokon átkelve. Ez az utazás párhuzamos volt Re napisten átkelésével az égi vizeken, és amely során a káosz erői fenyegetik őt. Az átkelési rítusok Re biztonságos áthaladására összpontosítanak a káoszon, és az elhunytak számára a feltámadást, az újjászületést és a halál utáni életet biztosítják. Az átmenetet mitikus képekben és rituális cselekményekben jelenítik meg újra, és az elhunyt biztonságos utazására összpontosítanak az alvilág megpróbáltatásain keresztül. A kutatás hét fejezetre tagolódik. Az első fejezet a víz, a kések és a tűz szimbolikájával foglalkozik. A vízzel úgy foglalkozik, mint az Ozirisz testéből származó és rituálék során felajánlott váladékkal. A második fejezet a kések és a tűz szimbolikájával foglalkozik. Arra a következtetésre jutunk, hogy a víz közvetíti az elhunyt elmúlását, amikor rituáléban felajánlják neki. A víz erőszakos halált is okozhat. A tüzet és a késeket rituálékban pusztító eszközként használják. A második fejezet a két tó kartográfiai leírásait és kozmográfiai helyét vizsgálja szöveges és képi bizonyítékok segítségével.

Ebből arra következtetnek, hogy a Kések tavát úgy képzelik el, hogy az égbolt keletről nyugatra terjed. A Tűz tavának leírása kontextusonként változik. A két tónak nincs konkrét helye, de az égbolton keresztül kanyarognak. A harmadik fejezet az ókori Egyiptomban a vízen való átkelés témáját tárgyalja. A kompvarázslatokat és a Tűz szigetét vesszük két példaként az elhunytak vízen való áthaladására. Arra a következtetésre jutunk, hogy a kompvarázslatok és a Tűz Szigete rituális vonatkozásai nem sokban különböznek a Kések Tavának és a Tűz Tavának rituális vonatkozásaitól. A negyedik fejezet a vízen való átkelés témájának tárgyalását bővíti ki, és a tó átkelésével foglalkozik, mint a temetés napján az elhunyt számára végrehajtott rituáléval. Előzetes következtetésként megállapítható, hogy az elhunytnak a tavon való átkelése azt a célt szolgálja, hogy közvetítse az átkelést a tengelybe. Az átkelést rituális szövegek recitálása kísérte. A Kések taván és a Tűz taván való átkelést szintén rituális szövegek recitálása kísérte. Az ötödik fejezet a Tűz tavával foglalkozik a Két út könyvében. Az elhunyt útját addig építik fel, amíg el nem éri a Tűz tavát. Ebből arra következtetnek, hogy a Tűz tava egy olyan hely, amelyet az elhunyt felkeres, hogy reggel újjászülessen, és új útra induljon Ozirisz lakhelye felé a felső vízi úton.

A hatodik fejezet a két tavon való átkeléssel kapcsolatos átkelési rítusokat vizsgálja. Foglalkozik továbbá a szimbólumok kezelésével az elhunytakért végzett rituálékon belül. Arra a következtetésre jut, hogy a Kések tava és a Tűz tava két metaforikus hely, amelyek a rituálékban nem léteznek. Nincs fix fizikai helyük, de a mítoszokban léteznek. A két tavon való átkelés veszélyes, de szükséges is ahhoz, hogy az elhunyt folytathassa útját, és egy másik státuszba, a baltás státuszba lépjen. A hetedik fejezet választ ad arra a kérdésre, hogy mi a célja az elhunytnak a két tavon való átkeléssel. Arra a következtetésre jutunk, hogy az elhunyt két tavon át vezető útjának célja kontextusonként eltérő. Az is egyértelmű, hogy a két tavon való átkelés rítusainak nincs egyetlen konkrét magyarázata, és különböző metaforákra támaszkodnak.