A kiábrándultság mítosza: A mágia, a modernitás és a humán tudományok születése

Olvasói vélemények

Josephson-Storm könyve a varázstalanítás mítoszát kritizálja, azt állítva, hogy a modernitás és a hozzá kapcsolódó racionalizálási és szekularizációs elképzelések sokkal összetettebbek és összefonódottabbak a varázslattal, mint azt általában gondolják. Megvizsgálja a gyakran a kiábrándulással kapcsolatba hozott történelmi személyiségeket, és feltárja a mágikus és okkult gyakorlatokkal való kapcsolatukat, azt sugallva, hogy a kiábrándulás nem egy befejezett állapot, hanem egy folyamatos folyamat, amely mélyen gyökerezik a kultúrában. A mű a történelmi elbeszélést filozófiai kritikával ötvözi, és időszerű reflexiót kínál a modern gondolkodás újbóli elvarázsolódásáról és elvarázsolatlanságáról.

A könyv jól kutatott, magával ragadó, és olyan lenyűgöző érvelést mutat be, amely megkérdőjelezi a modernitásról szóló általános narratívákat. Éleslátó összefüggéseket kínál a történelmi gondolkodók, valamint a mágiával és az okkultizmussal való elbűvöltségük között. Sok olvasó értékeli tudományos mélységét, friss perspektíváját és azt a képességét, hogy további gondolkodásra késztet a modernitás és a kiábrándultság természetéről.

Egyes kritikák szerint a könyv sűrű és öncélú, túl sok idézetet tartalmaz, amelyek elvonhatják a figyelmet a fő érvről. Mások úgy vélték, hogy túlságosan akadémikus és szakzsargonos lehet, ami az alkalmi olvasók számára kevésbé hozzáférhetővé teszi. Néhányan úgy találták, hogy bizonyos állítások problematikusak, vagy hogy az érvelésből hiányzik az eredetiség, ami elégedetlenséghez vezet a könyv következtetéseivel kapcsolatban.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Myth of Disenchantment: Magic, Modernity, and the Birth of the Human Sciences

Könyv tartalma:

Számos teoretikus állítja, hogy a modernitás meghatározó jellemzője, hogy az emberek már nem hisznek a szellemekben, a mítoszokban és a mágiában. Jason Ā. Josephson-Storm amellett érvel, hogy a széles értelemben vett kultúrtörténet szerint ez az elbeszélés téves, mivel a mágia elnyomására tett kísérletek többször kudarcot vallottak, mint ahányszor sikerrel jártak. Még a humán tudományok is jobban elvarázsoltak, mint azt általában feltételezik. De ez felveti a kérdést: Hogyan győződhetett meg a mágikus, spiritiszta, hipnotizált Európa valaha is arról, hogy elvarázsolták?

Josephson-Storm a filozófia, az antropológia, a szociológia, a folklór, a pszichoanalízis és a vallástudományok születésénél követi nyomon a kiábrándultság mítoszának történetét. Ironikus módon a mítosztalan modernitás mítosza éppen akkor alakult ki, amikor Nagy-Britannia, Franciaország és Németország okkult és spiritiszta megújulások közepette volt. Josephson-Storm szerint e tudományágak alapítói nem csupán tisztában voltak az okkult miliővel, hanem mélyen benne is voltak; és kifejezetten a szellemek és a mágia e fellendülő kultúrájára adott válaszként hozták létre a kiábrándult világról alkotott elképzeléseiket.

A humán tudományok és az ezotériával való kapcsolatuk újszerű történetének bemutatásával A kiábrándultság mítosza eloszlatja a modernitásról és a premodern múlttól való elszakadásáról szóló legelterjedtebb beszámolókat.