A kiáltás egység volt: Kommunisták és afroamerikaiak, 1917-36

Olvasói vélemények

Mark Solomon könyve a Kommunista Párt hozzájárulásával, valamint az amerikai rasszizmus és osztálykizsákmányolás dinamikájával összefüggésben elemzi a feketék harcát. Hangsúlyozza a fekete önrendelkezés és az osztályegység szükségességét, és ezeket a fogalmakat a rendszerszintű egyenlőtlenségek kezelésének szerves részeként pozicionálja.

A könyvet dicsérik a feketék harcának átfogó tanulmányozásáért, kiemelve, hogy a Kommunista Párt elismeri a rasszizmusnak az osztálykizsákmányolásban játszott szerepét. Az olvasók nagyra értékelik a korábban nem hozzáférhető szovjet archívumokhoz való hozzáférést, valamint a faji és osztálykérdések kereszteződésének világos megértését. Solomon érveit jelentős hozzájárulásnak tekintik az e témákkal foglalkozó tudományossághoz, mivel felszínes reformok helyett alapvető változások mellett érvel.

A hidegháborúnak a feketék és a kommunisták kapcsolatára gyakorolt hatását illetően az elemzés terjedelme némileg korlátozott lehet, mivel e hatás teljes összefüggéseit egy folytatásban ígérik feltárni. Néhány olvasó a tartalmat is sűrűnek vagy kihívásnak találhatja, ha nem ismeri a tárgyalt történelmi összefüggéseket.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Cry Was Unity: Communists and African Americans, 1917-36

Könyv tartalma:

Az 1920-as évek végén és az 1930-as években a Kommunista Párt volt az egyetlen baloldali politikai mozgalom, amely a faji igazságosságot és egyenlőséget a napirendje élére helyezte, és az afroamerikaiak szimpátiáját kereste, és végül meg is nyerte. Ez a vörös és fekete összeolvasztására irányuló történelmi erőfeszítés gazdag tapasztalati vénát kínál, és ez képezi A kiáltás egység volt témáját.

A The Cry Was Unity a Kommunista Internacionálé (Komintern) moszkvai levéltárából származó, afroamerikaiakkal kapcsolatos anyagok első alkalommal történő felhasználásával követi nyomon a fekete-piros kapcsolat alakulását az első világháború végétől a viharos 1930-as évekig. A könyv az 1928-as 6. Komintern-kongresszuson az afroamerikaiakról folytatott sorsdöntő vita most előkerült átiratából kiindulva értékeli a kongresszus azon kijelentésének hatását, hogy a vidéki Dél feketéi egy nemzetet alkotnak a nemzetben, amely jogosult az önrendelkezési jogra. Az elmélet súlyos hibái ellenére a fekete szabadságharcot és a forradalmi tartalmat egyesítette, és azt követelte, hogy a fehér munkásság ismerje el a feketéket nélkülözhetetlen szövetségesként.

A nagy gazdasági világválság kibontakozásával a kommunisták intenzív kampányokat indítottak a lincselés, a kilakoltatások, a munkahelyi és segélyezési diszkrimináció ellen, és saját soraikban is heves támadást indítottak a rasszizmus ellen. Bár a párt soha nem tudta megnyerni a fehér munkások többségét a feketék jogaiért folytatott harcnak, vagy elérni a fekete többség feltétlen támogatását, hozzájárult az 1950-es és 1960-as évek szabadságharcának megalapozásához.

A The Cry Was Unity kiemeli a kommunista vezetésű baloldal sikereit és kudarcait, valamint azt, hogy milyen módon küzdött a rasszizmus és az egyenlőtlenség ellen. Ez a küzdelem egy fontos hiányzó lapot foglal magában, amelyet vissza kell adni a nemzet történelmének.