The Extinct Scene: Late Modernism and Everyday Life
Stephen Spender angol író 1935-ben azt írta, hogy a kor történelmi nyomásának „az olvasó és az író figyelmét önmagáról a világra kell fordítania”. Thomas S.
Davis történeti, formalista és archív megközelítéseket ötvözve vizsgálja a késő modernizmus döntő fordulatát a mindennapi élet felé, a részletek, textúrák és tapasztalatok fokozott vizsgálatában a geopolitikai zűrzavar konceptualizálásának bensőséges kísérletét keresve. A kihalófélben lévő színtér a század közepén született szövegek, filmek és jelenségek sorát olvassa, amelyek a Brit Birodalom hanyatlását és a globális politikai rend szeizmikus változásait tükrözik. Davis a dokumentumfilm-kultúra és a brit dokumentumfilm-mozgalom, különösen John Grierson, Humphrey Jennings és Basil Wright munkásságának felemelkedését követi nyomon.
Ezután a késő modernista folyóirat-kultúra társadalmi attitűdökre és szokásokra gyakorolt hatását vizsgálja, és eredeti elemzéseket ad Virginia Woolf, Christopher Isherwood és Colin MacInnes regényeiről; W. H.
Auden, Christopher Isherwood és George Orwell két világháború közötti utazási elbeszéléseiről; Elizabeth Bowen háborús gótikus regényeiről; H. D.
költészetéről; Henry Moore vázlatairól; valamint Vic Reid, Sam Selvon és George Lamming posztimperialista angol nyelvű karibi műveiről. Az írók és művészek e csoportját vizsgálva Davis a késő modernizmust a lépték művészeteként értelmezi újra: a mindennapi élet részleteinek részletezésével ezek a figurák jobban előre tudták vetíteni a nagyszabású geopolitikai eseményeket és válságokat.
