A kínai diplomácia fejlődése a modern korban

Eredeti címe:

Evolution of China's Diplomacy in the Modern Era

Könyv tartalma:

Ahogy Kína gazdasága, globális befolyása és más országokkal való kapcsolata növekszik, diplomáciai stratégiája egyre nagyobb nemzetközi érdeklődésre tart számot. Ez a könyv a következő kérdésekre keresi a választ:

Milyen fejlődési utat választott Kína? Mit jelent Kína fejlődése a világ számára? Milyen eszmék és elméletek vezérlik Kína diplomáciáját? Milyen diplomáciai politikát folytat Kína? Milyen hatással lesz Kína felemelkedése a szomszédos országokra? Kína el fog-e szakadni a "mindig hegemóniára törekvő, felemelkedő hatalom" hagyományos mintájától? A fejlődő országok profitálnak-e Kína fejlődéséből? Hogyan határozza meg Kína nemzetközi szerepét és részvételét a többoldalú kormányzásban? Hogyan folytatja Kína a nyilvános diplomáciát?

Kína külpolitikájának egyik legfontosabb célja a kölcsönösen előnyös kereskedelmi megállapodások kialakítása. Az első és legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodás, amelyet Kína más országokkal kötött, a 2010 januárjában megkötött ASEAN+1 szabadkereskedelmi megállapodás volt, amely egyben az ASEAN első szabadkereskedelmi megállapodása volt egy külföldi országgal. Kína ASEAN-kereskedelme 2013-ban meghaladta a 400 milliárd dollárt, 2018-ban a 470 milliárd dollárt, és 2020-ra várhatóan eléri az 1 billió dollárt.

Miközben ez a könyv kifejti Kína ortodox álláspontját a világban elfoglalt helyéről, a más országokkal való kapcsolatairól és a békés együttműködésre és kölcsönös előnyökre épülő diplomáciai stratégiájáról, elismeri, hogy minden fél minden erőfeszítése ellenére a területi vitákat néha nem lehet gyorsan vagy egyszerűen megoldani. Ilyen esetekben Kína azt a pragmatikus álláspontot képviseli, hogy egyes problémák megoldása a jövőbeni megoldásig nyugodtan felfüggeszthető, és a könyv számos kulcsfontosságú problémás területet vizsgál meg részletesen, például az észak-koreai nukleáris kérdést, a vitatott kínai-indiai határt, valamint a dél-kínai-tengeri szigetek és felségvizek feletti szuverenitást.

A szárazföldi és tengeri határkérdések tekintetében a szerzők elismerik, hogy míg a szomszédos országokkal fennálló 14 szárazföldi határból csak kettő maradt megoldatlan (Indiával és Bhutánnal), addig Kína a mai napig nem tudott megállapodni a tengeri határokról a nyolc ország egyikével sem, amelyekkel közös tengeri határai vannak.