Értékelés:
Thomas Christensen „A kínai kihívás” című könyve átfogó elemzést nyújt az amerikai-kínai kapcsolatokról, amelyben személyes tapasztalatok és tudományos ismeretek keverednek. Tárgyalja e kapcsolat összetettségét és kihívásait, és a zéróösszegű mentalitás helyett a konstruktív megközelítés mellett érvel. Miközben a laikus olvasók és a tudósok számára egyaránt alkalmas részletes vizsgálatot nyújt, egyes kritikák megjegyzik, hogy a könyv nem foglalkozik a kínai döntések alakításával, ami csalódást okozhat az ezen a területen elmélyülést kereső olvasóknak.
Előnyök:Az amerikai-kínai kapcsolatok átfogó és részletes elemzése.
Hátrányok:A laikus olvasók számára is hozzáférhető, ugyanakkor a tudományos közönség számára elég szigorú.
(32 olvasói vélemény alapján)
The China Challenge: Shaping the Choices of a Rising Power
Sokan Kínát az Egyesült Államok rivális szuperhatalmának tekintik, és úgy képzelik, hogy az ország felemelkedése fenyegetést jelent az USA vezető szerepére Ázsiában és azon túl. Thomas J. Christensen ellene érvel ennek a zéróösszegű víziónak. Ehelyett egy új paradigmát ír le, amelyben az igazi kihívás abban rejlik, hogy Kínát lebeszéljük a regionális agresszióról, miközben arra ösztönözzük, hogy hozzájáruljon a globális rendhez. Több évtizedes tudományos munkásságára és vezető diplomataként szerzett tapasztalataira támaszkodva Christensen az amerikai-kínai kapcsolatok új, meggyőző értékelését nyújtja, amely nélkülözhetetlen olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a globalizált világ jövője.
A kínai kihívás megmutatja, hogy Kína miért közel sem elég erős ahhoz, hogy az Egyesült Államok globális "egyenrangú versenytársának" tekintsék, de már most is elég erős ahhoz, hogy destabilizálja Kelet-Ázsiát, és világszerte befolyásolja a gazdasági és politikai ügyeket. Kína lenyűgöző eredményei ellenére a Kínai Kommunista Párt óriási kihívásokkal néz szembe. Christensen bemutatja, hogy a nacionalizmus és a belpolitikai instabilitás veszélye hogyan befolyásolja a párt döntéseit olyan kérdésekben, mint a tengeri szuverenitási viták, a globális pénzügyi irányítás, az internet ellenőrzése, az éghajlatváltozás, valamint a Tajvannal és Hongkonggal kapcsolatos politika.
Kína óriási hasznot húz a jelenlegi globális rendből, és nem áll szándékában megdönteni azt.
De ez nem elég. Kína aktív együttműködése elengedhetetlen a globális kormányzáshoz. Még soha nem kértek fel egy olyan fejlődő országot, mint Kína, hogy ennyire járuljon hozzá a nemzetközi stabilitás biztosításához. Ha Kína akadályozza a nukleáris fegyverek elterjedésével, a polgári konfliktusokkal, a pénzügyi instabilitással és az éghajlatváltozással szembeni nemzetközi erőfeszítéseket, akkor ezek az erőfeszítések meg fognak akadni, de még ha Kína csupán elutasítja az ilyen erőfeszítések támogatását, akkor is a problémák sokkal bonyolultabbá válnak.
A hidegháború vége óta folytatott amerikai-kínai politikát elemezve Christensen kiegyensúlyozott stratégiai megközelítést fogalmaz meg, amely megmagyarázza, hogy miért nem arra kell törekednünk, hogy megakadályozzuk Kína felemelkedését, hanem inkább arra, hogy segítsünk alakítani döntéseit, hogy elrettentsük a regionális agressziótól, és ösztönözzük Kína aktív részvételét a mindkét nemzet javát szolgáló nemzetközi kezdeményezésekben.
