A kiolthatatlan szimfónia: Egy igaz történet a zenéről és a szerelemről a náci Németországban

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy „A kiolthatatlan szimfónia” egy család holokauszt alatti élményeinek mélyen személyes és megható beszámolója, amely a zene, a szerelem és a túlélés témáit szövi át a náci elnyomással szemben. Az elbeszélés részletgazdagsága és érzelmi mélysége miatt dicsérik, bár néhány olvasó kifogásolja a Kindle-verzió bizonyos formázási problémáit és az esetenként hosszú zenei leírásokat. Összességében a könyvet dicsérik történelmi meglátásaiért és emberi kapcsolataiért.

A jól megírt és érzelmileg magával ragadó könyv a személyes elbeszéléseket történelmi betekintésekkel ötvözi, és ezáltal lebilincselően izgalmas olvasmány. Az olvasók nagyra értékelik a szerző szüleiről szóló részletes beszámolókat és a történetükkel összefonódó zenei elemeket. A könyv egyedülálló perspektívát nyújt a náci rezsim alatti zsidó túlélésről, kiemelve a zene és a szeretet erejét. Sokan tanulságosnak, informatívnak és szívszorítónak találják a könyvet, amely nagy hatással van a korszak megértésére.

A Kindle változatban néhány formázási probléma, például a hiányzó írásjelek és a dőlt betűs írásmód zavaró tényezőként jelentkezett. Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv néha elakad a zenei részletekben, ami kevésbé teszi érthetővé. Emellett aggályok merültek fel a több történetszál és karakterszerep követésének bonyolultságával kapcsolatban, ami zavart okozhat. Az általános tempót is helyenként hosszúnak tartják.

(109 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Inextinguishable Symphony: A True Story of Music and Love in Nazi Germany

Könyv tartalma:

MOST EGY ELFOGADOTT DOKUMENTÁR, Téli utazás

A Harmadik Birodalom növekvő zsarnoksága közepette játszódik a lebilincselő és érzelmes történet G nther Goldschmidtről és Rosemarie Gumpertről, két bátor zsidó zenészről, akik elképzelhetetlen körülmények között küzdöttek a fellépésért - és szerelembe estek egy olyan országban, amely el akarta őket pusztítani.

1933 tavaszán, amikor a német nemzetiszocializmus teljes súlyát a németországi zsidók ellen fordították, több mint 8000 zsidó zenészt, színészt és más művészt száműztek a német zenekarokból, operatársulatokból és színházi csoportokból, és a zsidóknak még az "árja" színházak látogatását is megtiltották. Még abban az évben létrehozták a J dische Kulturbundot, azaz a Zsidó Kulturális Szövetséget, amely Joseph Goebbels Közfelvilágosító és Propaganda Minisztériumának égisze alatt működött. A Kulturbund, amely zsidó művészek számára biztosította a zsidó közönségnek való fellépést, zenekart, operatársulatot és színjátszó csoportot is magában foglalt, a zsidó művészek számára valószínűtlen menedékké vált, és az ostromlott nép számára nagyon is szükséges szellemi gazdagodást nyújtott - miközben a nácik számára egy erőteljes propagandaeszközzel szolgált, amellyel a világ többi részének megmutathatták, hogy a Harmadik Birodalomban állítólag milyen jól bánnak a zsidókkal.

Ebben az időszakban a huszonkét éves fuvolaművészt, G nther Goldschmidtet zsidó származása miatt eltanácsolták a zeneiskolából. Miközben arra készült, hogy a náci Németország egyre szorosabbra fűződő szorításából Svédországba meneküljön, G nther-t felkérték, hogy helyettesítse a frankfurti Kulturbund zenekar beteg fuvolistáját. Ott, a próbák során találkozott a tizenkilenc éves, káprázatos brácsaművésszel, Rosemarie Gumpert-tel - egy nővel, aki megváltoztatta az életét. Erős vonzalmuk ellenére G nther végül a terveknek megfelelően a biztonságos Svédországba utazott, hogy hat hónappal később életét kockáztatva visszatérjen a nőhöz, akit nem tudott elfelejteni - és a veszélyes országba, ahol a gyűlölet és a brutalitás virágzásnak indult. Íme G nther és Rosemarie története, egy mélyen megindító történet a szerelemről és az emberi lélek figyelemre méltó ellenállóképességéről a terror és üldöztetés ellenére.

A fiuk, a National Public Radio kommentátora, Martin Goldsmith által gyönyörűen és egyszerűen elmesélt The Inextinguishable Symphony a frankfurti kávézóktól, ahol Rosemarie és G nther egymásba szerettek, a koncerttermeken át, amelyek vigaszt és reményt nyújtottak az ostromlott zsidóknak, egészen az Egyesült Államokig, ahol mindketten új életet kezdtek, amelyet azonban beárnyékolt családjuk sorsa. G nther és Rosemarie családjainak sorsa mellett ez a ritka memoár a Kulturbundot és a hozzá kapcsolódó más lenyűgöző személyiségek életét is megvilágítja, köztük a Kubu igazgatóját, Kurt Singert - aki annyira elkötelezett volt a szervezet iránt, hogy tiltakozott művészei menekülési tervei ellen, attól tartva, hogy produkciói szenvedni fognak. A Kubu, amelyben a kor legjelentősebb művészei és a háború után nemzetközi hírnévre szert tevő fiatal előadók is szerepeltek, a németországi zsidók számára a kultúra és a szórakozás egyetlen forrása lett. A The Inextinguishable Symphony megható bizonysága annak, hogy a zene és a szeretet még a legnehezebb időkben is megmarad, és a holokauszt történetének egy olyan fontos darabját tárja elénk, amelyről eddig nem sok szó esett.