Olvasói vélemények
Összegzés:Lady Antonia Fraser „A király és a katolikusok, valamint a jogokért folytatott harc 1829-ben” című könyve kimerítő és jól kutatott beszámolót nyújt az 1829-es sorsfordító évhez vezető angliai katolikus emancipációs mozgalomról. Élénken ábrázolja a jelentős történelmi személyiségeket és eseményeket, bemutatva a korszak összetett politikai és társadalmi környezetét. Az elbeszélés magával ragadó, és humoros pillanatokat is tartalmaz, így a korszakot nem ismerők számára informatív, de néha kihívást jelentő olvasmány.
Előnyök:Alaposan kutatott és informatív tartalom.
Hátrányok:Magával ragadó írói stílus, humoros pillanatokkal.
(19 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
King and the Catholics - The Fight for Rights 1829
Könyv tartalma:
Az 1780-as gordoni zavargások voltak a brit történelem legsúlyosabb polgári zavargásai, amelyek 285 halálos áldozatot követeltek és széles körű fosztogatást okoztak London központjában. A zavargások katolikusellenes tiltakozásként kezdődtek a két évvel korábbi pápista törvény ellen, amely a brit katolikusokkal szembeni hivatalos megkülönböztetést kívánta csökkenteni, miután több mint száz éve büntetésekkel sújtották őket. A zavargások az amerikai függetlenségi háború csúcspontjára estek, amikor Nagy-Britannia az amerikai lázadók, Franciaország és Spanyolország ellen harcolt. A félelem légkörét teremtették meg, hogy a (katolikus) Franciaország szándékos kísérletet tett Nagy-Britannia destabilizálására egy közelgő francia invázió előtt.
Ennek fényében alakult ki a katolikus emancipációért folytatott 50 éves küzdelem, amely az 1829-es római katolikus segélytörvényben csúcsosodott ki. A napóleoni háborúk idején rendkívül érzékeny kérdés volt, William Pitt kormánya 1806-ban megbukott emiatt. A törvény sikeres elfogadása Daniel O'Connell ír ügyvéd erőteljes kampányát követte, aki a miniszterelnök - nem kevesebb, mint Wellington hercege -, valamint a whigek és a liberális toryk határozott támogatását élvezte. A törvény lehetővé tette, hogy a katolikusok részt vehessenek a westminsteri parlamentben, amit O'Connell nem kapott meg, amikor 1828-ban Clare-ben időközi választásokon mandátumot nyert. Robert Peel belügyminiszter, aki addig ellenezte az emancipációt (és 1815-ben párbajra hívta ki O'Connellt), arra a következtetésre jutott, hogy bár „az emancipáció nagy veszélyt jelent, a polgárháború még nagyobb veszélyt jelent”. Az írországi forradalomtól tartva Peel kidolgozta a katolikusok segélyezéséről szóló törvényjavaslatot, és átvezette azt az alsóházon. A Lordok Háza és IV. György király heves ellenállásának leküzdése érdekében Wellington hercege fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a törvényt a Lordok Házában keresztülvigye, és azzal fenyegetőzött, hogy lemond miniszterelnöki tisztségéről, ha a király nem adja meg a királyi felhatalmazást.
Anglia 1828-ban olyan nemzet volt, amelyben az emberek túlnyomó többsége hitt a királyok isteni jogában, az örökletes nemesség legitimitásában, valamint az anglikán egyház jogaiban és kiváltságaiban. A rendszer gyakorlatilag érintetlen maradt, amíg 1828-ban hirtelen össze nem omlott, mert a katolikus emancipáció aláásta központi szimbolikus támaszát, az anglikán szupremáciát. A következmények óriásiak voltak - egy egész társadalmi rend összeomlása, egy világnézet fölényének elvesztése. A közvetlen következménye az volt, hogy az emancipáció menthetetlenül megosztotta a reformellenzéket, és csökkentette a képességüket, hogy megakadályozzák a jövőbeli reformtörvényeket, különösen az 1832-es Nagy Reformtörvényt, amely Antonia Fraser nagyszerű könyvének, a Veszélyes kérdésnek a témája.
A Király és a katolikusok a legjobb elbeszélő történelem lebilincselő, karakterközpontú darabja. Egyúttal korunk távoli tükre is, amely az egyén vallási jogainak és az ország törvényeinek megsértése közötti egyensúlyozás állandó kérdését veti fel.
