A Királyi Haditengerészeti Fegyverzetraktár, Ditton Priors, Shropshire

Eredeti címe:

The Royal Naval Armaments Depot, Ditton Priors, Shropshire

Könyv tartalma:

Röviddel a második világháború kezdete után a brit Admiralitás kötelezően földet vásárolt a shropshire-i Ditton Priors közelében, hogy ott fegyverzetet tároljon. A Cleobury Mortimer és Ditton Priors Light Railway vasútvonalon több ezer tonna lövedéket és robbanóanyagot szállítottak vonattal, hogy aztán a speciálisan erre a célra épített, "batter mounds"-okkal védett raktárakban összeszereljék és tárolják.

Minden hétköznap akár harminc autóbusz is hozhatott több száz férfit és nőt a környező falvakból és városokból, akiket munka után hazavittek. Mindannyian aláírták a hivatalos titoktartási törvényt. A tűzesetek elkerülése érdekében a helyszínen nem volt szabad dohányozni és újságot olvasni, az édesség fogyasztása tilos volt, mivel az ecetsav maró hatásúnak számított.

A magazinokban és a laboratóriumokban nem volt elektromos világítás és fűtés.

A lőszerrel megrakott kocsikat kis traktorok vontatták egy vasúti mellékvágányról. Teherautók szállították az összeszerelt fegyverzetet tartalmazó ládákat a haditengerészeti dokkokba Nagy-Britanniában, amíg húsz évvel a háború befejezése után a haditengerészet szükségleteihez képest feleslegessé nem vált a laktanya.

A dolgozókat más lerakatokba helyezték át, vagy elfogadták az elbocsátást. A terület eredeti tulajdonosoknak való visszaadásáról szóló megállapodásokat törölték, amikor a brit kormány engedélyezte az amerikai hadseregnek, hogy 22 000 tonna fegyverzetet tároljon. Ezt jogi viták követték, és a parlamentben kérdések merültek fel.

Amikor az amerikaiak 1967-ben kiköltöztek, a földterület nagy részét eladták az eredeti tulajdonosoknak. Az 1980-as években nagy volt a riadalom, amikor azt állították, hogy az oroszok két nukleáris fegyvert rendeltek Ditton Priors célpontjául. Mára a depó egy része ipari parkká vált.

A többi részét fák takarják, és fokozatosan benőtte a növényzet. Bernard O'Connor a ditton priors-i Királyi Haditengerészeti Fegyverzetraktár dokumentált története a helytörténeti könyvekben, újságokban, a kormány és az építőipari vállalat levelezésében, weboldalakon és az ott dolgozó helyi lakosokkal készített interjúk alapján készült.