A Királyi Jelzőtestület: Az alakulat (1920-2001) és előzményei: Kiegészítő kötet

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Royal Corps of Signals: Unit Histories of the Corps (1920 - 2001) and Its Antecedents: Supplementary Volume

Könyv tartalma:

A Royal Corps of Signals iránt mutatott érdeklődéssel: Unit Histories of the Corps (1920-2001) and its Antecedents (Helion, 2003), úgy döntöttek, hogy a művet kiterjesztik a Nemzetközösség néhány fontosabb jelzőtestületére, és az eredeti kötet megjelenése óta napvilágot látott, a brit jelzőkkel kapcsolatos kiegészítő adatokkal is szolgálnak. A könyv a Nemzetközösségi Jelzőtestek egységtörténeteire koncentrál a következő országok esetében: Ausztrália, Kanada, India, Új-Zéland, Nigéria, Pakisztán, Rodézia, Szingapúr és Dél-Afrika. A hangsúly a második világháború utáni időszakra esik, hogy ne írja át a már megjelent hivatalos történeteket. Rövid áttekintést adnak az egyes országok hadtesttörténetéről is, és számos egység jellegzetes jelvényének illusztrációját is bemutatják. Kiegészítő információk szerepelnek Ceylonról a második világháborúban, valamint az első világháború befejezése után Észak- és Dél-Oroszországban szolgálatot teljesítő brit jelzőegységekről, az 1918-as királyi mérnöki jelzőszolgálat önkénteseiről és a légi alakulat jelzőiről. Az olvasó meg fogja állapítani, hogy a Royal Signals erősen befolyásolta a hadtestek többségét, de mindegyik a maga módján fejlődött a geopolitikai megfontolásoknak megfelelően. A számítógépes korszak beköszöntével és a tépőzáras átjátszórendszerektől való eltávolodással érdekes látni, hogy az egyes országok hogyan jutnak el a saját döntésükhöz a parancsnokság, irányítás, kommunikáció, számítógépek és hírszerzés megoldásának biztosításában.

Az elektronikus hadviselésre korlátozott mértékben terjed ki. Időnként nehéz volt különbséget tenni a taktikai elektronikus hadviselés és a helyhez kötött kommunikációs állomásokról történő kvázi kormányzati jeladatgyűjtés között. Kanadáról különösen nehéz volt írni, mivel a három szolgálatot egyetlen katonai szervezetbe tömörítette, és ennek megfelelően a kommunikátorokat és felszereléseket is összevonta. A könyv hadsereg-központú, ezért a légierő és a haditengerészet eszközeit és filozófiáját minimálisra csökkentettük. Az egyes jelzőegységek történetének ez a gyűjteménye nemcsak azok számára lesz érdekes, akik ezekben szolgáltak és családtagjaik számára, hanem segítséget nyújt a hadtörténelem kutatóinak is. A jelzőrendszer minden hadsereg idegrendszerét biztosítja, és jó kommunikáció nélkül nem lehet sikereket elérni a csatatéren. A jeladók nemcsak a taktikai kommunikációt biztosítják az alakzaton belül, hanem a stratégiai kommunikációt is, amely összeköti a parancsnokságokat a világ főhadiszállásaihoz és a szövetségesekhez. A technológia egyre inkább meghatározza a konfliktusok kimenetelét. Egyre inkább megértik a jelzőrendszerek fontosságát. Ma már egyre nyilvánvalóbb a szoros kapcsolat a parancsnokságok, a hírszerzés és a híradástechnika között, miközben a vezérkar, a hírszerző alakulat és a híradósok közötti határok egyre inkább elmosódnak.

Az információs technológia kihívását a jelek elfogadják és beépítik az üzleti tevékenységükbe, és a progresszív testületeknél ez mélyreható hatással van a működésükre és a gondolkodásukra. Ők a csendes elit.