A kirekesztés irodalma: Dada, adat és az elektronikus irodalom küszöbe

Olvasói vélemények

A könyv a művészet, a társadalom és a technológia metszéspontjait tárja fel, elemezve a mesterséges intelligencia és a spekulatív filozófiák hatását, miközben a komplex gondolatokat a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé teszi.

A mű sűrű, mégis izgalmas, a művészethez, a technológiához és a filozófiához kapcsolódó témák széles skáláját öleli fel. Megjegyzik, hogy lebilincselő és lenyűgöző, és a kevés filozófiai háttérrel rendelkező olvasók számára is érthetővé teszi az összetett témákat. Egyes részek, különösen a Kenji Siratoriról szóló részek, különösen erősek.

Az anyag sűrűsége egyes olvasók számára nyomasztó lehet, és bár a könyv célja a hozzáférhetőség, a témák széles skálája kihívást jelenthet a filozófiai diskurzusokban kevésbé járatosak számára.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Literature of Exclusion: Dada, Data, and the Threshold of Electronic Literature

Könyv tartalma:

A huszadik század elején a dadaisták a művészet, a nacionalizmus, az egyéni szubjektum és a technologizált háború ellen tiltakoztak. Automatikus művészetellenességükkel és kulturális bomlasztásukkal a dadaisták arra törekedtek, hogy "semmit se jelezzenek".

Ma az adatok szintén autonóm módon működnek. Az adatok azonban a hagyományok lebontása helyett inkább rendszerezik, szelektálják, kombinálják, számszerűsítik és leegyszerűsítik az aktualitás komplexitását. A dadaizmushoz hasonlóan az adatok sem jelentenek semmit.

Míg a dadaisták céltudatosan tiltakoznak, az adat szándék nélkül halad. A huszadik század eleji egyén a mindennapi élettől való elidegenedés és a gépezet fogaskerekévé válástól való félelem miatt gyötrődik. Ma azonban a huszonegyedik századi szupermodernitásban az egyén nem a nagy ipari gépekkel, hanem a programozás folyamatszerű és procedurális logikájával olvad össze ártatlan könnyedséggel.

Mindkettő kizárja az emberi cselekvőképességet az önnarrációból, de az absztrakció különböző fokán. B. R.

Yeager, Samuel Beckett, Jeff Noon, Kenji Siratori, Mike Bonsall, Allison Parrish és a mesterséges intelligencia által írt elbeszéléseket vizsgálva Wenaus az értelmes elbeszélés küszöbét és azt vizsgálja, hogy a nyelvi kultúrából a digitális kód kultúrájába való átmenet milyen hatással van a megélt tapasztalatra. Míg az adatok zárt rendszert kínálnak, addig a dadaista kirekesztő irodalom - véli - az önelbeszélés nyitott, hiper-kontingens, nem előírt alternatíváinak jövőjét ígéri.