Olvasói vélemények
Összegzés:Az „Önző gén” 40. évfordulós kiadása néhány kisebb új anyagot tartalmaz, de nagyrészt korábbi művek gyűjteménye, beleértve az előszavakat és jegyzeteket, amelyek kontextusba helyezik Dawkins eredeti elképzeléseit az evolúcióról és a természetes szelekcióról. Bár a könyv továbbra is klasszikusnak számít, és továbbra is gondolkodásra és vitára késztet, a frissítések relevanciájáról és a kiadás általános minőségéről megoszlanak a vélemények.
Előnyök:Sok olvasó értékeli az oktatási mélységet, egy klasszikus újraolvasásának nosztalgikus értékét, valamint a Dawkins érveinek kontextusát bővítő új anyagok beillesztését. Az írást világosnak és közérthetőnek írják le, ami megkönnyíti az összetett biológiai fogalmak megértését. A könyvet jelentős hozzájárulásnak tekintik az evolúcióról és a természetes szelekcióról szóló vitákhoz.
Hátrányok:Néhány olvasó kritizálja a frissített kiadást, hogy nem nyújt elegendő új tartalmat, rámutatva, hogy a főszöveg változatlan maradt a korábbi kiadásokhoz képest, és csak minimális új oldalakat adtak hozzá. Emellett jelentős panaszok érkeztek a könyv fizikai minőségével kapcsolatban is: beszámolók szerint az oldalakat nem rendben kötik be, és az általános gyártás olcsónak tűnik. Egyes olvasók Dawkins stílusát is fárasztónak találják időnként, és megkérdőjelezik, hogy szükség volt-e erre a kiadásra.
(77 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Extended Selfish Gene
Könyv tartalma:
Az önző gén az evolúciós gondolkodás klasszikus kifejtése. Ebben Dawkins professzor az evolúció génszemléletű szemléletét fogalmazza meg - egy olyan szemléletet, amely az információ e tartós egységeit helyezi a középpontba, és amelyben az organizmusok a gének szaporodásának hordozóinak tekinthetők. A könyv széles körű és heves vitát váltott ki, ami részben Dawkinst a The Extended Phenotype megírására késztette, amelyben mélyebben tisztázta a gén mint szelekciós egység központi fogalmát, valamint hozzájárult e felismerés saját továbbfejlesztéséhez.
A The Extended Selfish Gene most először hozza össze ezt a két könyvet azáltal, hogy a The Extended Phenotype két kulcsfontosságú fejezetét is tartalmazza. Ezek a fejezetek Dawkins részletes és erőteljes válaszát adják a The Selfish Gene kritikusai által felvetett két kérdésre: a genetikai determinizmus (az az elképzelés, hogy viselkedésünket teljes mértékben a génjeink határozzák meg) és az adaptációizmus (hogy minden tulajdonságot válogatás nélkül a természetes szelekció eredményeként létrejött adaptációnak tekintünk) vádjaira. Bár a könyv elsősorban a biológusok számára íródott, Dawkins világos kifejezésmódja lehetővé teszi, hogy ezek a fejezetek mindenki számára hozzáférhetőek legyenek, aki komolyan foglalkozik a génszemlélettel és annak következményeivel.
A fantáziadús, erőteljes és stilisztikailag briliáns Önző gén nemcsak a neodarwinizmus felismeréseit ismertette meg a széles közönséggel, hanem a biológus közösséget is megmozgatta, sok vitát generált és egészen új kutatási területeket ösztönzött. Negyven évvel később is ugyanolyan jelentősek a meglátásai, mint a megjelenése napján. A két extra fejezet mellett a The Extended Selfish Gene a szerző új utószavát tartalmazza a The Selfish Gene című könyvhöz, amely rávilágít a génszemlélet jelentőségére az evolúcióbiológia szempontjából napjainkban.
