A klasszikus kínai nyelvtan vázlata

Olvasói vélemények

Az Edwin Pulleyblank által írt Outline of Classical Chinese Grammar (A klasszikus kínai nyelvtan vázlata) a klasszikus kínai nyelvtan tanulmányozásához rendkívül hasznos és átfogó referenciakönyvnek számít. Bár rengeteg példát és éleslátó megjegyzéseket tartalmaz a nyelvtani szerkezetekről, azt is megjegyzik, hogy sűrű és néha nehezen áttekinthető, különösen azok számára, akik nem rendelkeznek komoly nyelvészeti vagy klasszikus nyelvészeti háttérrel. A felhasználók vegyes véleményeket fogalmaztak meg a könyv szervezésével és áttekinthetőségével kapcsolatban, de összességében a klasszikus kínai nyelv komoly tanulói számára nélkülözhetetlennek tartják.

⬤ Átfogó referencia a klasszikus kínai nyelvtanról
⬤ Nagyszámú példa (598) mutatja be a nyelvtant kontextusban
⬤ Kiváló angol fordítások, amelyek hűek az eredeti szintaxishoz
⬤ A szókincs és a nyelvtan szisztematikus magyarázata
⬤ Hasznos az önálló tanuláshoz és a referenciákhoz
⬤ Egyedülálló forrás, mivel kevés más ilyen jellegű mű áll rendelkezésre angol nyelven.

⬤ Sűrű és kihívást jelentő tartalom
⬤ A nyelvtani terminológia előzetes ismerete és némi klasszikus kínai nyelvtudás szükséges
⬤ A szervezés zavaró lehet, mivel az olvasónak több fejezetet is fel kell keresnie a kapcsolódó tartalmakhoz
⬤ Nem optimális kezdőknek
⬤ A fordítás helyenként pontatlan és a magyarázatok nem egyértelműek
⬤ A különböző műfajokból származó mintaszövegek száma korlátozott, ami a példák esetleges torzításához vezet.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Outline of Classical Chinese Grammar

Könyv tartalma:

Az Outline of Classical Chinese Grammar átfogó bevezetés a klasszikus kínai nyelvtan szintaktikai elemzésébe. A könyv a magas klasszikus korszak nyelvére összpontosít, amely Konfuciusz korától a birodalom 221-ben történt Csin általi egyesítéséig terjed, és különös figyelmet szentel a Mencius, a L nyu és kisebb mértékben a Zu zhu n szövegeknek.

Az Outline of Classical Chinese Grammar rövid történeti áttekintéssel és az írásrendszer és a fonológia közötti kapcsolat tárgyalásával kezdődik. Ezt követi a szórend és a mondatszerkesztés általános elveinek felvázolása.

A következő szakaszok a főbb mondattípusokkal - nominális predikátumokkal, igei predikátumokkal és számkifejezésekkel - foglalkoznak, amelyek a kváziverbális predikáció egy speciális típusát alkotják. Az utolsó szakaszok olyan témákat tárgyalnak, mint a mondatok alárendelt alkotóelemei, a nem deklaratív mondattípusok és az összetett mondatok.