The Classical Body in Romantic Britain
A romantika korának művészetéről alkotott felfogástól való radikális, élénk elrugaszkodás
A "neoklasszicizmus" kifejezés sokak számára fegyelmet, rendet, visszafogottságot és bizonyos rövidlátást jelent. Ez a könyv, maga mögött hagyva ezt a kifejezést, radikálisan megkérdőjelezi a 18. század végétől a korai viktoriánus korszakig tartó időszak művészetéről alkotott tartós feltételezéseket, új megvilágításba helyezve a klasszikus test brit művészek által történő felhasználását. Ez az első könyv, amely a brit vizuális klasszicizmusról szóló vitákban a nemek, fajok és osztályok metszéspontjait helyezi előtérbe, felfedve a művészeknek a görög-római művészethez fűződő, váltakozóan politizáló és hangsúlyozottan érzéki elkötelezettségét. Ahelyett, hogy kizárólag a későbbi tudományos kutatásokra támaszkodna, a könyv elméleti keretként John Keats (1795-1821) költőt veszi alapul. Az "aranykor" narratívájától eltérve, amely J. M. W. Turnert (1775-1851) tekinti a korszak művészi teljesítményének csúcspontjának, a könyv olyan figyelmen kívül hagyott művészeket vizsgál, mint Henry Howard (1769-1847) és John Graham Lough (1798-1876). Az eredmény a brit festészet és szobrászat alulértékelt alkotásainak friss bemutatása.
Forgalmazza a Paul Mellon Centre for Studies in British Art.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)
