Effects Of Cognitive Task Load On Prospective Judgment For Time Perception
Időérzékelés Az időérzékelés az eltelt idő szubjektív tapasztalataként értelmezhető, amelyet az egyén saját érzékelésével mér az események időtartamáról. Az idő az érzékelt világ egyik központi dimenziója (Buhusi és Meck, 2005).
A megfigyelő időérzékelése a jelentések szerint hajlamos eltérni az objektív időtől attól függően, hogy mivel volt elfoglalva egy adott időszakban (Buhusi & Meck, 2009). Általános tapasztalat, hogy az idő látszólag gyorsabban telik, ha az emberek jól és kellemesen érzik magukat, míg az idő vontatottan telik, ha az esemény vagy a helyzet monoton vagy unalmas. Az „időérzékelés” fogalmát Fraisse 1984-ben vezette be.
Szerinte az időérzékelés két mögöttes fogalommal értelmezhető: az egymásutániság és az időtartam. Amikor két vagy több eseményt különbözőnek és egymás után szervezettnek ismerünk fel, azt szukcessziónak nevezzük, míg az időtartamot két egymást követő esemény közötti időbeli különbségként határozzuk meg.
Megjegyzendő azonban, hogy nincs időtartam az események egymásutánisága nélkül. Ez azt jelenti, hogy bármely tárgy objektíven érzékelhető, de ugyanazon tárgy időbeli időtartama nem érzékelhető (Herzog, Kammer & Scharnowski, 2016; Romei, De Haas, Mok & Driver, 2011).
Az időbecslés az időérzékelés konkrét formájának tekinthető, amely döntő szerepet játszik az emberi tevékenységek mindennapi rutinjában (Anamalamudi,.