A költészet és a filozófia anarchiájáról: Útmutató a zabolátlanok számára

Eredeti címe:

On the Anarchy of Poetry and Philosophy: A Guide for the Unruly

Könyv tartalma:

Marcel Duchamp egyszer megkérdezte, hogy lehetséges-e olyasmit létrehozni, ami nem műalkotás. Ez a kérdés újra és újra visszatér a modernista kultúrában, ahol már nincsenek mérvadó kritériumok arra vonatkozóan, hogy mit lehet műalkotásként azonosítani (vagy kizárni).

Ahogy William Carlos Williams mondja: "Verset bármiből lehet csinálni", még újságkivágásokból is. Ezen a ponton a művészet filozófiává válik, minden művészet konceptuális művészet, és a manifesztum a modernizmus jellegzetes műfajává válik. Ez a könyv komolyan veszi a művészetnek ezt a filozófiává válását, és arra a szisztematikus érdeklődésre összpontosít, amelyet oly sok európai filozófus tanúsít a modernizmus iránt.

Gerald Bruns többek között Theodor W.

Adornót, Maurice Blanchot-t, Arthur Dantót, Stanley Cavellt, Hans-Georg Gadamert, Michel Foucault-t, Gilles Deleuze-t és Felix Guattarit, Jacques Derridát, Jean-Fran ois Lyotardot, Jean-Luc Nancyt, Philippe Lacoue-Labarthe-t és Emmanuel Levinast tárgyalja. Ahogy Bruns bemutatja, a modern és kortárs költészet nagy részének nehézsége abban a gondolatban foglalható össze, hogy a vers szavakból áll, nem pedig azokból a dolgokból, amelyek előállítására a szavakat használjuk: jelentésekből, fogalmakból, tételekből, elbeszélésekből vagy az érzések kifejezéséből.

Számos modernista költő amellett érvelt, hogy a költészetben a nyelv már nem a közvetítés egyik formája, hanem egy olyan valóság, amelyet önmagában kell felfedezni és megtapasztalni. De filozófiai szempontból milyen tapasztalat lehet ez? A költői nyelv anyagiságának vagy hermetikus jellegének problémája elkerülhetetlenül elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy miként kell magát a filozófiát megírni, és milyen közösség határozza meg a műalkotást - vagy éppen a filozófia művét.

Ebben a provokatív tanulmányban Bruns azt a választ adja, hogy a modernizmus kultúrája egyfajta anarchista közösség, ahol a műalkotás éppúgy alkalmas arra, hogy esemény vagy élmény - vagy éppen alternatív életforma - legyen, mint formai tárgy. A modern írásban a filozófia és a költészet egymásba fonódik. Ebben a könyvben Bruns segít meglátni, hogyan.