Értékelés:
A könyv levéltári anyagot mutat be különböző apáca költőkről, de nem elég mélyreható az egyes műveik és a katolikus irodalomhoz való hozzájárulásuk feltárásában. Bár a könyv érdekes perspektívát kínál a vallás és a költészet metszéspontjáról, sok olvasó csalódottságát fejezi ki a bemutatás és a teljes versek hiánya miatt.
Előnyök:Kiemeli a kevésbé ismert költőket, és megadja a nevüket a további kutatáshoz. Érdekes perspektívát kínál a vallás és a költészet kapcsolatára. Egyes olvasók szerint érdekes olvasmányként potenciális.
Hátrányok:Hiányzik a mélység, mivel elsősorban archív anyagokból áll, a költők részletes egyéni áttekintése nélkül. A könyv a vártnál rövidebb, mindössze 90 oldalnyi fő tartalommal, és nem tartalmaz teljes verseket, ami korlátozza tudományos és irodalmi értékét.
(2 olvasói vélemény alapján)
The Habit of Poetry: The Literary Lives of Nuns in Mid-Century America
Valami kisebbfajta irodalmi reneszánsz következett be a század közepén Amerikában egy váratlan forrásból. Apácák írtak verseket, amelyeket világi helyeken is publikáltak és dicsértek. Irodalmi pillanatuk mára már a történelem homályába veszett, de érdemes újra felidézni.
Az olyan költő papok irodalmi alkotásai, mint Gerard Manley Hopkins, S. J. és Robert Southwell, S. J. egyszerre voltak áldás és teher - azt az érzést keltették, hogy egyedül a férfi papság írt érdemi műveket. De Sor Juana Inés de la Cruz, a 17. századi mexikói költőnő-nővér, aki ikonikus verseiről és a vallásos alkotó nők szerepének úttörő jelentőségéről híres, irodalmi precedenst teremtett a nők jámbor művei számára.
Mary Bernetta Quinn nővér, kritikus és költő, akit Flannery O'Connor dicsért, és aki hosszú levelezést folytatott nemzedéke számos legjobb költőjével. Jessica Powers kármelita apáca nővér széles körben publikált. M. Madeleva Wolff nővér, költő és egyetemi elnök, átalakította a katolikus felsőoktatást.
A The Habit of Poetry (A költészet szokása) ezeket a nőket és másokat is összehozza. Költészetük áhítatos és ügyes, összetett és elmélkedő. A 20. század közepén az apáca költők reneszánsza több mint irodalmi lábjegyzet; ez egy esettanulmány arról, hogyan tárgyalnak a nők a hagyományok és az egyéni kreativitás között.
