A Konföderáció utolsó hurrája: Spring Hill, Franklin és Nashville

Olvasói vélemények

Wiley Sword könyve részletes, jól kutatott beszámolót nyújt John Bell Hood Tennessee-i hadjáratáról a polgárháború idején. Az elbeszélés olyan jelentős csatákra tér ki, mint Spring Hill, Franklin és Nashville, kritikával szemlélve mind a konföderációs, mind az uniós vezetők teljesítményét és döntéseit. Bár a könyv Sword elbeszélői készségét és alapos kutatómunkáját mutatja be, Hood kritikus ábrázolása miatt nem mentes az ellentmondásoktól.

A könyv jól kutatott és lebilincselő, élénk csatajelenetekkel, részletes taktikai fejtegetésekkel és a kampányokat befolyásoló vezetői döntésekre összpontosítva. Az első kézből származó beszámolók felhasználása segít hatékonyan közvetíteni a káoszt és a csaták érzelmi áldozatait. Az írásmódot helyenként költői, világos és könnyen érthetőnek írják le, ami a széles közönség számára is hozzáférhetővé teszi. A térképek és illusztrációk szerepeltetése szintén pozitívan értékelhető, annak ellenére, hogy néhány kritika a mennyiségükkel kapcsolatban elhangzott.

Egyes olvasók szerint a könyv túlságosan kritikus Hood tábornokkal szemben, azzal érvelve, hogy a könyv elfogult vele szemben. Panaszkodnak az elegendő térkép hiányára, ami megnehezíti az olvasók számára a csapatmozgások szemléltetését. Néhány recenzens megemlíti, hogy a szerző által tett bizonyos utalások, például Hood laudanumhasználata, nem tartalmaznak szilárd bizonyítékokat, és ronthatnak az elbeszélésen. Emellett Hood ábrázolása miatt néhány olvasó úgy érezheti, hogy a szerző túlságosan szigorú.

(146 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Confederacy's Last Hurrah: Spring Hill, Franklin, and Nashville

Könyv tartalma:

Atlanta elestét követően John Bell Hood lázadó parancsnok összegyűjtötte demoralizált csapatait, és kivonult a Tennessee folyóról, kétségbeesetten remélve, hogy maga után vonzza Shermant, és megelőzi a Konföderáció vereségét. Sherman azonban nem hagyta magát elcsábítani, és megkezdte hírhedt "menetelését a tenger felé", míg Hood fejvesztve rohant a katasztrófába.

A Tennessee-i konföderációs hadsereg végső és végzetes inváziójának lenyűgöző drámai beszámolójában Wile Sword megvilágítja az elszalasztott lehetőségeket, az értelmetlen véres támadásokat, a rossz parancsnoki döntéseket és a makacs büszkeséget, amelyek 23 500 konföderációs veszteséget - köztük 7 00 áldozatot egy csatában - és a Dél második legnagyobb hadseregének porrá zúzását eredményezték.

A Sword követi Hoodot és hadseregét, amint Spring Hillnél elszalasztják a korai előnyt és a lehetséges győzelmet, majd vakmerő és balszerencsés frontális támadásba kezdenek Franklin ellen, amelyet gyakran a "nyugati Gettysburgnak" neveznek. A katasztrófa ellenére Hood nem hajlandó megadni magát, és tovább nyomul Nashville felé, ahol kétnapos vérfürdőbe torkollik, amely felforgatja a megtépázott csapatok maradékát - a háború során bármelyik hadsereg által elszenvedett legsúlyosabb vereség.

A történetet mind a konföderációs, mind az uniós szemszögből elmesélő Sword a személyiségeket, valamint a csatákat és a csapatstratégiát követi nyomon. Hoodot bátor, de felelőtlen vezetőként ábrázolja - "egy bolond, akinek engedélye volt megölni a saját embereit" -, akinek bátor, de gyorsan fogyatkozó csapatai nem voltak ellenfelei a módszeres George G. Thomas tábornoknak és jobban felkészült - és megerősített - uniós hadseregének. Hoodot azonban nem lehetett teljes mértékben hibáztatni a konföderációs kudarcokért, mondja Sword, aki bemutatja, hogy a döntések és a cselekedetek - a jó és a rossz, a logikus és a kaotikus - mindkét oldal kulcsszereplőinek döntései és cselekedetei hogyan határozták meg a csaták kimenetelét.