A Kongó elfogyasztása: Háború és konfliktusos ásványi anyagok a világ leghalálosabb helyén

Olvasói vélemények

A könyv átfogóan vizsgálja a kelet-kongói konfliktus összetett kiváltó okait, különös tekintettel a történelmi és politikai feszültségekre, különösen a hutu és a tutsi etnikai csoportokat érintő feszültségekre. Részletesen bemutatja az erőforrásokért folytatott verseny hatását, interjúkat készít a különböző érdekelt felekkel, és a térségben zajló tragédiával kapcsolatos témák széles körét járja körül. Néhány olvasó azonban túlságosan részletesnek találta, és kritizálta a nem kapcsolódó témák bevonását, különösen a Szudánról szóló beszámolót, ami elvonja a fő hangsúlyt.

A jól megalapozott és részletes elemzés, a konfliktus civilekre gyakorolt következményeinek erős hangsúlyozása, a többféle nézőpontot nyújtó, változatos interjúk, amelyek hatékonyan rávilágítanak az erőforrások gazdagsága és az instabilitás közötti kapcsolatra.

Túlságosan részletes a zavaró pontig, a Szudánnal kapcsolatos, egymástól független részek beillesztése, amelyek elvonják a figyelmet a fő témától, némi kritika a konfliktusban részt vevő egyes felek ábrázolásával kapcsolatban, valamint az érdekvédelmi csoportokkal szembeni elfogultság érzékelése.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Consuming the Congo: War and Conflict Minerals in the World's Deadliest Place

Könyv tartalma:

Minden alkalommal, amikor mobiltelefont használ vagy számítógépet használ, hozzájárulhat a világ legvéresebb és legdurvább régiójának, Kelet-Kongónak a halálos áldozataihoz. Ez a konfliktusos ásványi anyagokban - fegyveres konfliktusok és az emberi jogok égbekiáltó megsértése közepette bányászott értékes erőforrásokban - gazdag, távoli és törvénytelen vidék arany- és gyémántlelőhelyeknek, valamint koltánnak, ónnak és volfrámnak ad otthont, amelyek mind létfontosságúak a mobiltelefonok, számítógépek és más népszerű elektronikai eszközök számára.

A "Consuming the Congo" című könyvben Peter Eichstaedt veterán újságíró és szerző elmegy ezekre a gyilkos mezőkre, hogy kiderítse, mi áll a vérontás mögött, és meghallgatja azok történeteit, akik ezt a rémálomszerű valóságot élik. Beszélget a háború által megtizedelt falvak túlélőivel és a bányászokkal, akik térdig gázolnak a sárban, kétségbeesetten ásva ki az aranyat, ónt és koltánt, amelytől a nyugati kultúra függ. Miközben ezek az emberek csákányokkal, ásókkal és vasrudakkal dolgoznak, a bányákat ellenőrző, fosztogató milíciák és a hadsereg lázadó egységei járják a dzsungeleket, büntetlenül gyilkolnak és erőszakoskodnak, elveszik a hasznot, és a falusiakat a kimerítő fizikai munka, a brutalitás és a betegségek életére hagyják.

Mintegy ötmillió kongói halt meg feleslegesen, ami a második világháború óta a legsúlyosabb emberveszteség, a fosztogatás és a vérontás azonban ijesztő ütemben folytatódik. A "Fogyasztva Kongót" nemcsak a kongóiak által elszenvedett erőszakot tárja fel, hanem azt is megvizsgálja, hogy mi, a probléma részeként hogyan válhatunk a megoldás részévé.".