A könnyek országútja: Egy igaz történet a rasszizmusról, a közönyről és az eltűnt és meggyilkolt őslakos nők és lányok igazságkereséséről

Olvasói vélemények

Jessica McDiarmid „A könnyek országútja” című könyve alapos és megható beszámolót nyújt az eltűnt és meggyilkolt őslakos nőkről a 16-os főút mentén Brit Kolumbiában. Rávilágít a rasszizmus és a rendszerszintű közömbösség kérdéseire, miközben az áldozatok személyes történeteire összpontosít. Az elbeszélés egyszerre érzelmileg súlyos és mélyen informatív, és arra ösztönzi az olvasót, hogy megértse a tágabb társadalmi problémákat.

A könyv jól megalapozott, és együttérzően ábrázolja az áldozatokat. A kritikusok nagyra értékelik a szemet felnyitó tartalmát, azt, hogy képes felhívni a figyelmet a kritikus társadalmi kérdésekre, és hogy az érintettek emberségére összpontosít. Sokan úgy találták, hogy ez egy lebilincselő és kötelezően olvasandó elbeszélés, amely gondolkodásra és elmélkedésre késztet a rasszizmusról és az igazságtalanságról.

Néhány olvasó ismétlődőnek találta a könyvet, és megjegyezte, hogy érzelmi súlya miatt nehéz volt olvasni. A formázásra is érkeztek panaszok, különösen arra, hogy a szövegben számos aláhúzott rész van, ami rontja az olvasás élményét.

(60 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Highway of Tears: A True Story of Racism, Indifference, and the Pursuit of Justice for Missing and Murdered Indigenous Women and Girls

Könyv tartalma:

A "Sötétben eltűnök" és a "Folyóvá válik a vonal" című bestsellerek mintájára ez a könyv egy mélyreható, mélyen megindító beszámoló a 16-os főút eltűnt és meggyilkolt bennszülött asszonyairól és lányairól, és egy kegyetlen vádirat a társadalomról, amely cserbenhagyta őket.

Évtizedek óta eltűntek vagy meggyilkolták az őslakos nőket és lányokat az északnyugat-brit kolumbiai országút egy elszigetelt szakasza mentén. A folyosó a Könnyek országútja néven ismert, és egy nemzeti válság jelképévé vált.

Jessica McDiarmid újságíró aprólékosan feltárja, hogy ezek a tragédiák milyen pusztító hatással voltak az áldozatok családjaira és közösségeikre, és hogy a rendszerszintű rasszizmus és közömbösség hogyan teremtett olyan légkört, amelyben az őslakos nők és lányok túlságosan nagy védelemben részesülnek, de mégis alul védettek. McDiarmid interjúkat készít az áldozatokhoz legközelebb állókkal - anyákkal és apákkal, testvérekkel és barátokkal -, és első kézből, intim módon számol be veszteségükről és az igazságszolgáltatásért folytatott fáradhatatlan harcukról. McDiarmid megvizsgálja a régió telepesei és az őslakosok közötti, történelmileg feszült társadalmi és kulturális feszültségeket, és összekapcsolja ezeket az eseteket a Kanadában történtekkel - amelyek száma a becslések szerint ma már eléri a négyezret -, kontextusba helyezve őket az őslakosok életének alulértékeltségének szélesebb körű vizsgálatával.

A Könnyek országútja szúrósan mutatja be, hogy az áldozatoknak továbbra sem szolgáltatunk igazságot, és egyben bizonyságot tesz arról, hogy családjaik és közösségeik rendíthetetlenül eltökéltek az igazság megtalálásában.