
Das Glaubensbekenntnis Von Konstantinopel (381): Herkunft, Geltung Und Rezeption. Neue Texte Und Studien Zu Den Antiken Und Frhmittelalterlichen Glau
Ez a könyv átfogó, új tanulmányt nyújt az egyházi hagyomány által a második ökumenikus zsinatnak (Konstantinápoly, 381) tulajdonított hitvallás (az úgynevezett Nicaeno-Constantinopolitanum, C) eredetéről, elfogadásáról és recepciójáról.
Ez a kereszténység legelterjedtebb kuménikus hitvallása, és feltehetően a legnagyobb hatású nem bibliai szöveg az egyházon belül. A források gondos vizsgálata, beleértve a nemrég felfedezett tanúkat is, azt mutatja, hogy az első ökumenikus zsinaton (Niza, 325) elfogadott hitvallást a 370-es évek végén Rómában és Antiókhiában felülvizsgálták, majd Konstantinápolyban újabb átdolgozáson ment keresztül.
Ez két átdolgozáshoz vezetett: egy hosszú és egy rövid változathoz. A hosszú változatot (a mai C) nem fogadták el Konstantinápolyban, hanem csak a Nikaiai Hitvallás értelmezéseként került be a dogmatikai határozatokba a IV. ökumenikus zsinaton (Chalcedon, 451).
Ezzel felváltotta a rövidített változatot, amelyet 381 után használtak, különösen Konstantinápolyban. A könyv nyomon követi ezt a folyamatot, és megvilágítja a C későbbi, középkori recepciójának állomásait is.