Értékelés:
A kontinensek mítosza című könyv megkérdőjelezi a hagyományos földrajzi kategorizálást, és azt állítja, hogy a világ kontinensekre való felosztása inkább társadalmi és kulturális konstrukció, mint földrajzi szükségszerűség. A könyv feltárja ezen elképzelések történelmi fejlődését az ókori Görögországtól a Kelet és Nyugat modern koncepciójáig, miközben kritikával illeti az ilyen felosztások önkényes jellegét. A szerzők kritikus szemszögből vizsgálják, hogy ezek a konstrukciók hogyan befolyásolják a kulturális felfogást és a történelmi narratívákat.
Előnyök:A könyvet dicsérik a földrajzi mítoszok éleslátó dekonstrukciójáért, alapos történelmi elemzéséért, és azért, hogy térképekkel illusztrálja az érveket. Számos kritikus nagyra értékelte a könyv intellektuális mélységét és a földrajzról alkotott hagyományos nézetekkel szembeni kihívását, kiemelve annak jelentőségét a kulturális perspektívák megértésében. A szerzők megközelítése kritikus gondolkodásra ösztönöz arról, hogy a földrajz hogyan alakítja világnézetünket.
Hátrányok:Az informatív tartalom ellenére néhány olvasó unalmasnak és unalmasnak találta az írásmódot, ami rontott az általános élményen. Arra is utaltak, hogy a metageográfiák politikára gyakorolt hatásainak szisztematikusabb elemzésére lenne szükség, ami arra utal, hogy bár a könyv kritikus, a javaslatokat átfogóbban is megvizsgálhatták volna.
(8 olvasói vélemény alapján)
The Myth of Continents: A Critique of Metageography
Ebben az átgondolt és magával ragadó kritikában Martin W. Lewis geográfus és K ren Wigen történész újra megvizsgálja az alapvető földrajzi felosztásokat, amelyeket természetesnek veszünk, és megkérdőjelezi a világ érzékelését meghatározó, tudattalan térbeli kereteket. A szerzők azzal érvelnek, hogy a Kelet vs. Nyugat, az első világ vs. harmadik világ, sőt a hét kontinens rendszerét is leegyszerűsítő és téves elképzeléseknek tartják, és nyomon követik e tévhitek történetét. Naprakész tanulmányuk egyaránt reflektál a globális léptékre és annak az Európa, Ázsia és Afrika sajátos kontinenseihez - valójában egyetlen összefüggő földtömeg részeihez - való viszonyára.
A kontinensek mítosza új megvilágításba helyezi, hogyan nőttek ki metageográfiai feltevéseink kulturális fogalmakból: hogyan alakultak ki az első kontinensfelosztások a klasszikus időkből; hogyan lett az Ural az úgynevezett európai és ázsiai kontinensek közötti elválasztó vonal; hogyan váltak az olyan országok, mint Pakisztán és Afganisztán, a közelmúltban makrorégiókká az általános tudatban.
Ez a rendkívül olvasmányos és elgondolkodtató elemzés azt is vizsgálja, hogy az új gazdasági régiók, a hidegháború vége és a kommunikációs technológiák elterjedése hogyan változtatja meg a világról alkotott képünket. Elgondolkodtat a nagyléptékű térbeli konstrukcióknak az egyes világnézetek mögött meghúzódó hajtóerőként betöltött szerepéről, és mindenkit arra ösztönöz, hogy átgondoltabban, földrajzi szempontból tájékozottabban álljon hozzá a bolygó emberi sokszínűségének leírásához és értelmezéséhez.
