Értékelés:
A „From Spitfires to Vampires and Beyond” című könyv Owen Hardy önéletrajza, amely a második világháborúban vadászpilótaként szerzett tapasztalatait és az azt követő RAF-karrierjét mutatja be. A G.A. „Black” Robertson által szerkesztett könyv bepillantást enged Hardy repülés iránti szeretetébe, dicséretes háborús szolgálatába, a pilótatársakról alkotott személyes véleményébe, valamint a háború utáni RAF-környezet kihívásaiba. Az emlékirat rávilágít mind a diadalokra, mind a küzdelmekre, különösen az előléptetést és az elismerést illetően.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és őszinte írás, amely igazán érzékelteti Hardy személyiségét és a repülés iránti szeretetét.
⬤ Egyedülálló betekintést nyújt a második világháború alatti és utáni RAF-ba, különösen a vadászpilóták pályafutásának kevésbé tárgyalt aspektusaiba.
⬤ Jól szerkesztett, hasznos lábjegyzetekkel és kísérő fényképekkel, amelyek egyértelműbbé teszik a történelmi összefüggéseket.
⬤ Kitér a háború utáni repülési tapasztalatokra, ami nem jellemző a hasonló életrajzokban.
⬤ Egyes olvasóknak Hardy hozzáállása időnként mogorva és igazságtalanul kezeltnek érezheti magát.
⬤ A könyv utolsó része a személyzeti szerepekről és a rakétaegységekről szól, ami elvonhatja a figyelmet a repülésről szóló elbeszélésről, amit egyes olvasók jobban kedvelnek.
⬤ Kissé negatívan zárul az előléptetési kilátásokkal kapcsolatban, ami néhány olvasót elégedetlenül hagyhat.
(5 olvasói vélemény alapján)
From Spitfires to Vampires and Beyond: A Kiwi Ace's RAF Journey
A második világháborús Spitfire-pilóta Owen Hardy valószínűleg az utolsó új-zélandi ász volt, aki elmesélte a történetét. 18 évesen hagyta el otthonát, hogy csatlakozzon a RAF-hoz, és 1942-ben, mindössze 20 évesen már Biggin Hillben volt a 72.
századnál, Brian Kingcome parancsnoksága alatt. A D-napon a 485-ös (új-zélandi) századdal a normandiai partok felett repült. Az, hogy sértetlenül túlélte a háborút, legalább annyira a szerencsének, mint vadászpilóta képességeinek volt köszönhető.
Mivel nem tudott elhelyezkedni a polgári életben Új-Zélandon, visszatért a RAF-hoz, hogy megkezdje figyelemre méltó karrierjének második szakaszát. Hardy átállt a sugárhajtású repülőgépekre, majd a 71. század parancsnoka lett, és egy Vampire műrepülőcsapatot vezetett, amely jelentős sikereket ért el Európa-szerte - miközben MiG-ek elől is kitért! De a békeidőben való alkalmazkodás nem volt könnyű.
Korábban a háborús környezet ösztönözte, és még mindig szenvedélyesen szerette a repülést, a személyzeti munkák azonban kevésbé tetszettek neki; és mindezt annak ellenére, hogy egy új, legmodernebb rakétarendszer, a Bloodhound bevezetésén dolgozott. Aztán egy sorsdöntő döntés, miszerint visszautasítja egy Javelin-század parancsnokságát, és követi mentorát, végül a kiábránduláshoz vezetett. Hardy ebben a szókimondó és üdítően őszinte önéletrajzban nem kíméli a szavakat.
A szerkesztő Black Robertson szemet nyitó történetét elmesélve rávilágít arra, hogy milyen volt nem csak harcban repülni, hanem a háború utáni RAF változó arcára is, amely vitathatatlanul alábecsülte néhány hősét. Az észak-afrikai hőségtől a hidegháború bizonytalanságaiig egyedülálló és lebilincselő történet.