The Early Cistercian Nuns 1098 - 1350
Az apácáknak a ciszterci rend tagjaiként, társaiként vagy követőiként való megjelenését bizonytalanság övezi.
Nem említi őket a fehér szerzetesek legkorábbi dokumentuma, a talán 1150-ben összeállított Exordium Parvum, sem a ciszterci statútumok 1202-ben készült első kodifikációja. Mégis, 1200-ra csak Franciaországban mintegy száz apácazárda vallotta magát cisztercinek.
A XIII. század elejétől a tizenharmadik század közepéig a kolostorok száma gyorsan növekedett, emlékeztetve a rend férfi házainak gyors előretörésére az előző században. Az európai reformáció idejére az Európában és a Közel-Keleten található, magukat cisztercitáknak valló kolostorok számát különböző becslések szerint öt és kilencszáz közé teszik.
Ebben a tanulmányban David Williams bemutatja e női házak növekedését, alapításukat, a kolostorok különböző fizikai elhelyezkedését, épületeiket és javaikat, a közösségeket és pénzügyeiket, valamint mindennapi életüket, és számos lenyűgöző részletet közöl magukról az apácákról, valamint királyi, arisztokrata és egyházi pártfogóikról. A kötet jelentős hozzájárulás a középkori nők történetének egy fontos aspektusához.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)