The Etiquette of Early Northern Verse
A The Etiquette of Early Northern Verse (A korai északi versek etikettje) című könyvében Roberta Frank bepillant az északi költők műhelyébe, hallgatózva, ahogy az óangol és óészaki versek felfedik mesterségük titkait.
A könyv a hosszú viking korszak két népköltészetét állítja beszélgetésbe, feltárva tagságukat egyetlen ízlésközösségben, egy olyan hagyományos stiláris ökológiában, amely komoly politikai és történelmi munkát végzett. Minden fejezet egy-egy mára kihalt verselési technika DNS-ét kutatja. Az első a két költészet mögöttes architektúráját vizsgálja, szabálytalan tempójukat, meghökkentő formai konvencióikat és feszes verbális részletmunkájukat. Az idő múlása elkoptatta a legtöbb olyan körülményes részletet, amelyet a későbbi korok irodalomtudósai természetesnek vesznek, de a korai északi versek publicisztikája, hangzásbeli és szintaktikai jelei bizonyos mértékig visszanyerhetőek és átélhetőek maradtak, egy olyan etikett, amelyet a közönség nagyra értékelt és feltehetően megértett. A második és leghosszabb fejezet a korai északi költők által a nyelvi szimmetriák előhívására és rendszerezésére használt technikákat vizsgálja. Bemutatja, hogy a szupererogatív alliteráció és a rím hogyan működött hangzó írásjelként, jelölve a szerkezeti egységeket és kiemelve a szövegek kulcsmomentumait.
A harmadik és egyben utolsó fejezet azt mutatja be, hogy mindkét korpusz milyen mértékben élvezi a negációkat, litotípiákat, indirekciókat és lefelé mutató hangnemeket, olyan módokat, amelyek arra kényszerítik a közönséget, hogy a félsorok között olvasson, hogy hallja, amit nem mondtak ki. A korai északi költő a felesleg eltávolításával és lecsupaszításával, a szavaknak a metrum, az alliteráció és a rím szoros hálóján való áthúzásával kiszűrte a salakot, és a kemény ellentétek és előérzetek poétikáját varrta össze. A költők és a költészet szerelmesei minden korszakban és helyen találnak itt sok élvezetet. Az óangol és óészaki kurzusok hallgatói is.