A korai klasszikus versenyművek megzenésítése, 1750-1780

Eredeti címe:

The Scoring of Early Classical Concertos, 1750-1780

Könyv tartalma:

A barokk korban a legtöbb versenymű - a szó modern értelmében - kamarazene volt, amelyet kis létszámú zenészek játszottak, akik egy-egy nyomtatott vagy kéziratos szólamot olvastak fel. A zeneszerzők gyakran elvárták, hogy a szólistát csak egy vonósnégyes kísérje, csembalóval vagy orgonával continuo kísérettel.

Az 1750-től számított harminc év alatt azonban, amikor a klasszikus stílus kialakult, a számok lassan emelkedni kezdtek. Ez azonban nem egyforma ütemben történt Európa-szerte, mivel sok versenyművet továbbra is egyszólamúként játszottak, és még 1780-ra is szokatlan lett volna egy nyolc-kilenc vonósnál több vonósból álló együttes. A XIX.

századi felfogás, miszerint a versenymű egy magányos szólistát állít szembe egy teljes szimfonikus zenekarral, még néhány évet váratott magára. Ezzel egyidejűleg a formáról alkotott elképzelések is változtak, ahogy a Vivaldi-ritornello-minta átalakult a Mozart és kortársai által használt versenymű-szonáta formává; néhány szokatlan változat is megjelent, ahogy a zeneszerzők igyekeztek lépést tartani a legújabb fejleményekkel.

Az innováció lenyűgöző korszaka volt ez, amelyben sok száz versenymű született. Bizonyos, hogy nem mindegyikük nevezhető „elfeledett remekműnek”, de akad közöttük néhány nagyon szép mű, amelyeket mindenképpen fel kellene eleveníteni.

Reméljük, hogy e könyv olvasói ösztönzést kapnak e viszonylag elhanyagolt repertoár felfedezésére.