A koreai ipari konglomerátumok reformja

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Reforming Korea's Industrial Conglomerates

Könyv tartalma:

Amikor Thaiföldön kitört az 1997-es ázsiai pénzügyi válság, kevés elemző jósolta meg, hogy a válság átterjed Dél-Koreára. Korea végül is a szegénységből emelkedett ki, és vált az "ázsiai csodagazdaságok" egyikévé.

A válság azonban Koreát sem kímélte, és a koreai kormány 1997 végén arra kényszerült, hogy a Nemzetközi Valutaalaptól mentőcsomagról tárgyaljon. 1998-ban a koreai gazdaság a koreai háború óta mért legmélyebb recesszióba került. A háttérben meghúzódó problémák közül sok hazai eredetű volt.

A koreai nagy ipari konglomerátumok (a chaebol) hatalmas adósságokat halmoztak fel, és a pénzeszközöket gyakran olyan vállalkozásokba fektették be, amelyek nem hoztak kielégítő hozamot.

1998 végére számos kisebb konglomerátum csődbe ment, és az öt legnagyobb konglomerátum egyike (Daewoo) komoly bajban volt, és végül csődbe ment. Ebben a tanulmányban a szerző, Edward M.

Graham megvizsgálja, hogyan alakult ki ez a helyzet, és a gyökereit a Park Csung-hee koreai elnök által az 1960-as évek végén megkezdett agresszív iparpolitikára vezeti vissza. Graham megjegyzi, hogy a "csodagazdaság" évei alatt Korea egyik fő hibája az volt, hogy a pénzügyi szektor Koreában fejletlen maradt, és így soha nem tudott ellensúlyt képezni azzal a gazdasági és politikai hatalommal szemben, amelyet idővel a chaebolok szereztek. Az 1997.

évi válság annak az aszimmetriának a csúcspontjaként tekinthető, amelyet a koreai iparpolitika hozott létre, azaz a nagyon erős ipari csoportok a pénzügyi intézmények ellensúlyozó ereje nélkül működtek. Graham ezután megvizsgálja az 1997 óta tett reformtörekvéseket, beleértve a pénzügyi szektor és maguknak a chaeboloknak a reformját is. Arra a következtetésre jut, hogy bár sok előrelépés történt, a reform egyenetlen volt és messze nem teljes.