A korlátok lebontása: George McLaurin és a szegregált oktatás megszüntetéséért folytatott küzdelem

Olvasói vélemények

A kritikák Dr. Levy könyvét alapos kutatásaiért, lebilincselő írásmódjáért és George McLaurin George McLaurin felvételiért folytatott küzdelmének jelentős történelmi összefüggéseiért dicsérik. A könyvet dicsérik a lebilincselő elbeszélésmódja miatt, amely hozzájárul a polgárjogi mozgalom megértéséhez, különösen a Brown kontra oktatási tanács ügyben hozott mérföldkőnek számító ügy kapcsán.

⬤ Pontos és jól megalapozott
⬤ lebilincselő írásmód
⬤ értelmes történelmi kontextus
⬤ McLaurin ügyének alapos vizsgálata
⬤ jelentősen hozzájárul a polgárjogi irodalomhoz
⬤ lebilincselő elbeszélés, amely fenntartja az olvasók érdeklődését
⬤ gondos precizitás és egyértelműség az írásban.

Egyik sem szerepel kifejezetten a recenziókban.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Breaking Down Barriers: George McLaurin and the Struggle to End Segregated Education

Könyv tartalma:

Az Oklahomai Egyetem az állami törvényeknek engedelmeskedve közel hatvan éven át megtagadta az afroamerikaiak felvételét. Csak 1948 októberében kezdett lebomlani ez a faji korlát, amikor egy George McLaurin nevű idős tanár lett az első afroamerikai, aki beiratkozott az egyetemre. McLaurin ügye, amelyet az NAACP támogatott, országos figyelmet keltett, és az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntésében csúcsosodott ki. A Breaking Down Barriers című könyvben David W. Levy, a kiváló történész, történelmileg jelentős - és olykor megrázó - történetet mesél McLaurin kétéves küzdelméről, amelyet a jogaiért folytatott.

Kimerítő kutatásai révén Levy a lehető legtöbbet feltárta George McLaurinról (1887-1968), a feltűnően zárkózott emberről. A veterán pedagógus teljes mértékben alkalmas volt arra, hogy felvegyék az egyetem pedagógiai karának végzős hallgatójaként. Amikor az egyetem kizárólag faji alapon elutasította jelentkezését, McLaurin azonnali segítséget kapott az NAACP-től és annak vezető ügyvédjétől, Thurgood Marshalltól, aki ragyogóan megvédte ügyét az állami és szövetségi bíróságokon.

Az első tanítási napon, ahogy Levy részletezi, McLaurinnak egy külön fülkében kellett ülnie, elkülönítve az osztályteremben lévő fehér diákoktól. Az ebben a megalázó helyzetben lévő McLaurinról készült fényképek országos felháborodást váltottak ki. McLaurint tucatnyi más afroamerikai férfi és nő követte az egyetemre, és Levy áttekinti azt a sok bizarr ferdítést, amelyet az egyetemi tisztviselőknek - gyakran saját hajlamuk ellenére - el kellett végezniük, hogy megfeleljenek az állami megbízásnak, amely szerint a fekete és fehér diákokat külön kell tartani az osztálytermekben, a könyvtárban, a büfékben és a kollégiumokban, valamint a futballstadionban.

Végül 1950-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága Marshall és társügyvédje, Robert Carter érveinek hatására McLaurin javára döntött. A döntés, ahogy Levy elmagyarázza, nem állt távol attól, hogy megdöntse a „külön, de egyenlő” évtizedes doktrínáját. Az ügy azonban közvetlenül vezetett az 1954-es Brown v. Board of Education ügyben hozott, mérföldkőnek számító döntéshez, amely végül alkotmányellenesnek nyilvánította ezt a hibás politikát.